Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Szerzetesi szakácskönyvek
ятщт nem akart energiát fecsérelni. (Persze még az is lehet, hogy azt is lemásolta, csak leszakadt, és a lapokat már anélkül kötötték újra.) Eleonora Maria Rosalia „született Liechtenstein grófnő, Troppau és Jágerndorf herceg- és grófnője” és irgalmasrendi orvosok közös munkájáról van szó (az irgalmasrendi kötődésre a mi példányunkról hiányzó eredeti főcím utal: Freywillig aufgesprungener Granat-Apffel, „önnön magától kinyílott gránátalma”), amely 1708-ban látott napvilágot Bécsben Anna Francisca Voigtin egyetemi nyomdájában, és számos további kiadást megért. (Ettől még nyugodtan másolhatták kézzel: nehezen hozzáférhető vagy drága könyveknél ez még ekkoriban sem volt ritka dolog.) A mü első kiadása kifejezetten dietetikai szakmunka volt, „evési és ivási útmutatás mindenféle betegség esetére”, csak a későbbiekben egészült ki szakácskönyvvel. A negyedik kézirat címe: Koch-Buch vorinnen von unterschiedlichen Speisen zu sehen, so beschrieben worden anno 1771. [Szakács-könyv, melyben különböző ételek láthatók, amiként leírattattak anno 1771.] Címlapján belül hajdani tulajdonosának neve: Anna Klopfann. Itt sem tudjuk, hogy a dátum a megírás vagy a másolás éve, s ha az utóbbi, akkor mi volt az eredetije. Az irgalmasrendi-hercegnői szakácskönyv nyomtatott változatának 1978-ban megjelent Münchenben a reprint kiadása. A másik három nálunk kuksoló német kéziratot még senki nem vizsgálta meg alaposabban, pedig előfordulhat, hogy nemcsak a magyar, de még az európai gasztronómiatörténet számára is szolgálnak újdonságokkal. Az Egyetemi Könyvtár ötödik gyöngyszemének címlapján ez áll: Szakács Könyvecske. Mellyet Elsőben a Csíki Clastromban irtanak. Ad. [anno Domini] 1693. A bevezető alján: Colosvarott: 1693. A kéziratos kötetben Kaprinai István jezsuita történész (1714-1785) tulajdonosi bejegyzése szerepel, aki 1737-38-ban, majd 1750-től 55-ig tanított Kolozsváron. Bár az Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója, Szilágyi Sándor már 1880-ban felhívta rá a figyelmet, 1905-ben pedig Radvánszky Béla is kézbe vette, a közelmúltig senki nem foglalkozott vele behatóbban. S:A KÁG VECS KE MtUytty £{jőrün, ' tX Qlki (fiaftrtmtőcvn iyttm-it /c. tAc- ytTyy . 86
