Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Szerzetesi szakácskönyvek

Agárdy Gyula piarista paptanár karikatúrája a konyhán serénykedő rendtársairól, 1920-30-as évek (Piarista Levéltár)

Szerzetesi szakácskönyvek

A magyarországi szerzetesrendek könyvtárai annyi hányattatáson mentek keresztül, hogy a legnagyobb csodának számít, ha valami rejtett szekrényből épp egy régi szakácskönyv bukkan elő. Hát még ha keletkezni is bizonyíthatóan szerzetesi közösségben keletkezett és/vagy ott volt használatban - és túlélte! Hiszen a konyhában a tűz, a víz, a vér, a zsír, a sietősen lapozó ember maszatos keze a szó szoros értelmében megpecsételte a könyvek sorsát. Amelyekből eleve kevés volt.

Lássuk hát, mi maradt.

1773-ban a pápa betiltotta a jezsuita rendet, II. József pedig 1782. január 26-i rendeletével feloszlatta birodalmában a tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal nem foglalkozó, így szerinte haszontalan összes többi rendet is: a karthauziak, kamalduliak, klarisszák és az ágostonrendi apácák mehettek, amerre láttak. 1783-ban kényszerültek követni őket a trinitáriusok, majd 1786-ban a hieronimiták, a kamillánusok, a paulánusok és a pálosok. Végül a további „kolostorszabályozás” során a ferences intézményeknek is közel egyharmada megszűnt. 1782 és 1790 között a kezdeti összesen 315 rendházból 140-et felszámoltak.

A kolostori könyvtárak az Egyetemi Könyvtárba kerültek, ahol az anyagot szétválogatták és szétosztották. A mai Egyetemes Tizedes Osztályozásnak még nyoma sem volt: a könyvtáro83