Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

A barátok folyékony aranya

Márton ünnepére falvanként egy vödör sör járt a jobbágyoktól a pannonhalmi apátságnak. A házi serfózés ugyanis még bevett dolog volt, és a jobbágyok is értettek hozzá.

A világ leghíresebb kolostori eredetű söre a Paulaner. 1627-ben I. Miksa tíz itáliai szerzetest telepített Neudeck kolostorába. Serfőzdéjükről 1634-ből maradt fenn az első feljegyzés. A szerzetesek úgy tartották, hogy folyékony dolgok böjtben is fogyaszthatok. Finom, nehéz és tápláló sörük igazi „folyékony kenyér” volt, ha napokig semmi mást nem vettek magukhoz, igen gyönyörű, derűs látomásaik lehettek... A kolostort 1799-ben felszámolták, a főzdét egy helyi mester vette bérbe, majd 1813-ban meg is vásárolta, és Salvator (Megváltó) névvel forgalmazta „a barátok aranyát”. A Paulaner ma Bajorország legnagyobb sörgyára.

Az újkori európai monostorokban sok helyütt kocsma is működött, ahol a fráterek jelentős adókedvezménnyel árulhatták a sört. A zirci ciszterek főzdéjénék megnyitása 1735-ben túl jól sikerült: a Historia Domus szerint a falusiak „az új italtól még meg is részegedtek, és hazamenet veszekedni kezdtek, sőt teljesen részegen érkeztek haza”.

Magyarországon ma három helyen főznek „kolostori sört” a régi receptek alapján vagy azokat továbbgondolva. A zirci apátság felújította saját főzdéjét, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor söre a Bors Serfőzdében, a székesfehérvári püspökségé pedig Kőbányán a Monyó Serfőzdében készül.

Söröscímke és sörreklám, 1930-as évek (mkvm)