Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)

Török Róbert: "A kitűnő munka, eredményed záloga". Lakos Lajos császári és királyi udvari szállító, takaréktűzhelygyár Rt. története

A Grand Hotel Royal konyhája, a konyha személyzetével az 1920-as évek

Imre került. A felügyelőbizottsági tagok is lecserélődtek: ekkor már Kovács A. Ödön, dr. Reich Imre és Zgólay Adorján alkotta a bizottságot.30

Lakos Lajos családi életéről sokáig keveset tudtunk. Csak néhány fennmaradt hivatalos irat közölt róla adatokat. Azonban kapcsolatba kerültem a leszármazottakkal, akik számos újabb adatot tártak fel. Lakos Lajos felesége, a felvidéki szlovák származású Mária (tótfalusi Weiland Piszartsik Amália Mária) és örökbe fogadott lánya, Lakos Mária Ludmilla támogatták a családfőt.31 Lakos Mária 1904-ben kötött házasságot Rónay Ákos Imre Lukácscsal (1879-1948), aki a Magyar Agrár és Járadékbank Rt. ügyvezető igazgatója, korábban pedig huszár százados volt. 1904-ben Lakos Lajos évi 3000 korona hozományt hagyott lányára, kiegészítendő Rónay Ákos fizetését.

30 Dr. Szterényi Sándor: Nagy magyar compass. Budapest, 1933-1934. 261.

31 1894-ben fogadták örökbe az 1884. március 20-án

Budapesten (VII. kerület) született leányt.

A közjegyzői iratok szerint „az összeg kiutalása a kitétel szerint hatályát veszti, ha esetlegesen válásra került volna sor”.32 Ez sajnos meg is történt. A házasság nem sikerült, 1918-ban a pár elvált. Az utalás ezt követően minden bizonnyal megszűnt. A házasságból két gyermek született: Rónay Zsuzsa (1905-1922) és dr. Csákányi Lászlóné, Rónay Katalin (1907- 1982 után). Később azonban sem Lakos Lajos lányát, sem az unokákat nem találjuk meg a cég tulajdonosai között. Rónay Ákos nevét sem látjuk viszont a cégjegyzékekben. Feltehetően a cég jutalékából vagy részvényeiből részesedett a család.

Lakos Lajosnak ma is élnek leszármazottai, Rónay Katalin gyermekei révén. A családi vállalkozás a második világháború alatt is működött. A család elmondása szerint a gyárban tartózkodó bérlőktől ez idő alatt is megpróbálták beszedni a díjakat. A gyár és a neves cég is hasonló sorsra jutott: az 1948

32 Budapest Főváros Levéltára. VII.168 - Görgei István

közjegyző iratai - 1904 - 0223.

97