Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Kiss Hajnalka: Könyvkiadási tevékenység a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumbab
hatékonyan értékesíthető kiadványokat szeretnének készíteni, érdemes lenne bizonyos rendszerességgel előzetes piackutatást végezni a potenciális vásárlók körében. Ennek egyik lehetősége a már meglévő látogatói adatbázisok felhasználása (pl. hírlevélolvasók köre, a múzeumok közösségimédia-felületeinek olvasói), illetve további építése, bővítése. Célzott kérdőíves kutatással definiálható lehet, hogy milyen témakörök érdekelnék az olvasókat, és milyen összeghatár az, amelyért megvásárolnák az adott kiadványokat. Ez alapján meghatározhatóbbá válik a könyvek kiviteli formátuma is, továbbá sorozatok kiadása is tervezhetővé válik. Másik megoldás lehet egy olyan központi múzeumi könyvkiadó létrehozása, amely a hazai múzeumi szféra egészét összefogná. Ez ugyanúgy épülne fel, mint a hivatásos kiadók. Megvalósításához szükség lenne a piaci elven működő kiadók munkatársainak tapasztalataira és a szakértőgárda kiválasztására, hogy megfelelő módon pozícionálható és életképes lehessen a könyvpiacon. Működéséhez a múzeumok fenntartói által elkülönített források biztosíthatnák a pénzügyi tőkét, a múzeumok pedig részt vállalnának a kiadványok gyártási költségeinek finanszírozásában. A Nemzeti Kulturális Alap tevékenységéhez hasonlóan a kiadón belül a múzeumok pályázatok révén egymással versenyezhetnének adott kiadványok megjelentetéséért. A múzeumok biztosítanák a könyvek tartalmát, a kiadóban dolgozó szakemberek pedig az intézménnyel szoros együttműködésben koordinálnák a kiadványok elkészültének munkafolyamatát az irodalmi és műszaki szerkesztéstől kezdve a nyomdai ügyintézésen és a marketingtevékenységen át egészen a terjesztési csatornák eléréséig. Ezen kívül érdemes lenne szorgalmazni - múzeumi és kiadói oldalról egyaránt - a hivatásos kiadók és múzeumok szorosabb együttműködését. A közgyűjtemények kvalifikált munkatársai, a kutatók és muzeológusok alkalmasak a minőségi tartalmak szolgáltatására, a múzeumok tárgyi gyűjteménye pedig szinte kiapadhatatlan forrást jelent az ismeretterjesztő jellegű irodalom számára. A hivatásos kiadók a működő kiadói struktúra és üzleti háttér révén segíthetnék ezt a munkát, hogy a felhalmozott gazdag tudásanyag és tartalom ne csak a múzeum falai között éljen, hanem könyvek formájában valójában közkinccsé válhasson. A kiadók feladata lenne továbbá, hogy meglévő kapcsolataik révén a kiskereskedelmi könyvesbolti hálózatok üzleteiben az olvasóközönség számára is elérhetővé tegyék a megjelent kiadványokat. Emellett ajánlatos lenne konzultálni a hivatásos kiadók kereskedelemre szakosodott szakembereivel a már elkészült kötetek könyvesbolti terjesztéséről. Úgy vélem, mindegyik megoldási lehetőség javíthatna az intézmények könyvpiaci helyzetén, de mindezek előtt a legfontosabb az lenne, hogy a magyar múzeumok - saját érdekükben - a jelenleginél átfogóbb, pontosabb és célzottabb kiadványstratégiával rendelkezzenek. Ennek értelmében a kötelező publikáción túl nagyobb szerepet kapna a rentabilitás, a terjesztés fontossága és az eladható, versenyképes kiadványok készítése. Ehhez azonban a legtöbb intézményben szemléletváltásra lenne szükség. Amenynyiben az intézmények felismerik, hogy a könyvpiaci elvárások, valamint a látogató- és olvasóközönség diktálta feltételek felismeréséhez és az ezekhez való igazodáshoz szemléletváltás szükséges, úgy a jövőben egyre meghatározóbb szerephez juthatnak ezen a területen is. 66
