Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Németh Szandra: Szocialista magánüdülők
tulajdonosai pedig egyaránt 40 százalék körül mozognak. Egy esetben lépi át a nagy ingatlanok tulajdonosainak aránya az 50 százalékot: a kisárutermelők és kiskereskedők esetében, illetve a szövetkezeti parasztságon belül a termelésirányítók esetében. Azonban az ő részesedésük az összes üdülőtulajdonoshoz képest elenyésző. A nyaralók nagyságát tekintve tehát nincs látványos különbség a különböző foglalkozású lakosok között. Talán valóban végbement egyfajta társadalmi nivellálódás? A statisztikák alapján tehát részben a vezető beosztású, szellemi foglalkozású tulajdonosok felülreprezentáltsága, részben a „munkásosztály” növekvő nyaralótulajdona mutatható ki az 1960-1980-as években. A kérdést megpróbálom más szemszögből is megvilágítani, hiszen a korabeli statisztikák kifejezései, a „beosztott ügyviteli dolgozó” vagy a „fizikai foglalkozású mezőgazdasági munkás” kategóriák nem elégítették ki a kíváncsiságomat. Szeretnék közelebb jutni a válaszhoz, és megtudni, hogy kik építkeztek. Nem beszélve arról, hogy az üdülő alapterülete alapján még nem állítható, hogy egy MÁV- vagy téesz-alkalmazottnak ugyanolyan nyaralóra tellett, mint egy iskolaigazgatónak vagy vállalati vezetőnek. Az épületek kivitelében jelentős minőségi különbségek lehettek. Ismét az egyéni elbeszéléseket, interjúkat és az építtetők, illetve az építésügyi hatóságok által kitöltött építési engedélyezési iratokat hívom segítségül a válaszadáshoz. A Keszthelyi Járási Tanács Műszaki Főosztálya, illetve az 1969-től illetékes vonyarcvashegyi építési hatóság által 1963 és 1973 között kiadott építési és használatbavételi engedélyek esetében az építtetők foglakozására, anyagi helyzetére vonatkozóan csak szórványosan találtam adatokat. Meglehetősen kevés esetben maradtak fent azok az ívek, amelyeken a foglalkozás szerepelt, más adatot pedig nem is kértek a hatóságok, amely alapján következtetni lehetne az építtetők anyagi helyzetére. Az alábbiakban felsorolom, mely szakmák jelentek meg az átnézett közel 1800 építési és használatbavételi engedélyben: adminisztrátor, állami gazdaság vezetője, autószerelő, bányamérnök, bányász, bíró, bolti eladó, BM-dolgozó, erdőmérnök, cserépkályhagyár dolgozója, egyetemi tanár, építészmérnök, fodrász, fogtechnikus, mezőgazdasági technikus, főagronómus, gátőr, gépészmérnök, gépkezelő, agrármérnök, gépkocsivezető, gyógyszerész, ipari munkás, katona, kiskereskedelmi alkalmazott, kohómérnök, kőműves, könyvelő, lakatos, MÁV-alkalmazott, MÁV-állomásvezető, MÁV-ellenőr, MÁV műszerész főelőadója, MÉM (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) főosztályvezetője, MÉSZÖV (Mezőgazdasági Szövetkezet) Zala megyei vezetője, művezető, orvos, OTP megyei igazgatója, pedagógus, pénzügyi előadó, rádió- és televízió-műszerész, számviteli osztály vezetője, sebészsegéd, szabó, szobafestő, ügyvéd, vállalati gondnok, vállalatigazgató, vendéglátóipari alkalmazott, villanyszerelő, zenetanár. A tulajdonosok köre, mint láthatjuk, meglehetősen heterogén, ráadásul kevés az adat, és ritkán ismétlődnek a kifejezések, így gyakoriságukból sem lehet számszerű következetéseket levonni. A tulajdonosok anyagai helyzete és foglalkozása tekintetében elsődleges forrásnak számítanak a magukkal az építtetőkkel, illetve tanácsi, építési hatósági és hivatali dolgozókkal készített interjúk. Ezek azonban nehezen számszerűsíthetők. Nem tudjuk meg belőlük, milyen arányban jelentek meg a tulajdonosok között a kevésbé tehetősek vagy a társadalmi elit tagjai. Mindössze néhány konkrét esetet ismerhetünk meg, illetve a tulajdonosokról alkotott egykori benyomások emlékét. Ráadásul az interjúk során a tulajdonosok anyagi helyzete bizonyult az egyik legkevésbé kifejtett témának. Minden építtető elmondta magáról, mi volt a foglalkozása, amikor nyaralóépítésbe kezdtek, de arról ritkán esett szó, hogy éppen mennyit keresett, vagy volt-e bármiféle egyéb jövedelme. Azt is csak elvétve említették meg, hogy a többi tulajdonos, akiket ismertek, illetve a telekszomszédjaik mivel foglalkoztak, mennyire voltak tehetősek. Ennek oka részben az lehet, hogy az 1960-1980-121
