Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Slay Noémi: Tarján Vili asztalánál, avagy mit mesél egy vendégkönyv?
amelyet már nem sikerült kiadnia. Hatvan évvel a halála után, 2007-ben jelent meg a Budapest Könyvek sorozatában. A VENDÉGKÖNYV A bejegyzések, rajzok összesen 72 oldalon sorakoznak, 1928 januárjától 1936 augusztusáig. Két év kihagyás után 1938 júniusától 1941 májusáig további négy oldalon még van pár autogram és egy francia nyelvű szöveg, amelyek Tarjánék megmaradt üzletében, a Lukács fürdő vendéglőjében kerülhettek a könyvbe. Az autogramok feloldása nem mindig könnyű, volt, hogy nem is sikerült. 365-ből mintegy 70 olvashatatlannak bizonyult, vagy a személy kiléte maradt ismeretlen. A kutatást nehezíti, hogy a bejegyzések gyakran datálatlanok, illetve nem időrendben követik egymást. Ennek a tanulmánynak a keretei között csak a legfontosabb nevekre szorítkozhatunk. Nemigen volt olyan jelentős énekes vagy karmester, filmszínész és producer, sportoló vagy politikus, aki a fővárosban időzve ne lépett volna be a világ legszebb kávéházába, de a magyar kulturális és politikai élet sok jelessége is megjelent itt. A hazai művészvilágból eközben sok nagy név hiányzik. Ennek egyszerű a magyarázata: napi vendégekkel, közeli barátokkal mi értelme lett volna aláíratni a vendégkönyvet? Ha a nemzetiségek statisztikáját próbáljuk elkészíteni, nemegyszer törhetjük a fejünket: mit kezdjünk azokkal a világpolgár művészekkel, akik például orosz vagy lengyel hazájukat rég elhagyva nyugat-európai koncertpódiumokon vagy az amerikai filmvásznon csináltak karriert? Mit Egyiptom német hercegével? Mit az angol színekben versenyző ausztrál zsokéval? Számaink tehát szükségképpen pontatlanok és hozzávetőlegesek lesznek, mégsem érdektelen elmondani: 26 nemzet fiait-asszonyait sikerült azonosítanunk. Közülük 20-22 német, ugyanannyi az amerikai, angol és osztrák, 13-15 olasz, francia és svájci, 7 orosz (származású), 4 lengyel, 2-2 spanyol, holland, dán, svéd, kínai és török. Egy-egy vendég szerb, kubai (a világhírű sakkozó, Capablanca), norvég (Sonia Henie műkorcsolyázó-bajnok), argentin, japán, chilei (a budapesti követ), ausztrál, Szíriái palesztin, skót és mexikói. Hogy a jugoszláv újságíró-küldöttség kilenc tagjából ki melyik délszláv népcsoporthoz tartozott, nem tudni. A közel 300 biztosan azonosítható vendégből 85 a nő; többségük „saját jogon” híres, mások feleségként vagy más rokonként, barátnőként szerepelnek. Lássuk mármost a foglalkozások szerinti megoszlást, a nevekből is szemezgetve. A komolyzene világát mintegy harmincötén képviselik: zeneszerzők (köztük Maurice Ravel, Kodály Zoltán, Kálmán Imre és Lehár Ferenc), karmesterek (Franz Schalk, Edwin Fischer, Willem Mengelberg, Doráti - ekkor még Deutsch - Antal, Fritz Fall, Ruggiero Ricci, Leopold Stokowsky), hangszeres szólisták (Rubinstein Erna, Magda Tagliaferro, Walter Rummel, Benno Moiseiwitsch, Georg Kulenkampff, Nathan Milstein), énekesek (Németh Mária, Richard Crooks, Anday Piroska, Giacomo Lauri-Volpi, Gyenge Anna, Alpár Gitta). A zenés színház és a szórakoztató műfajok nagyjai közül itt van Somogyi Nusi, Huszár 107
