Karlócai Mariann et al.: Életünk a játék. Válogatás Karlócai Mariann gyűjteményéből. Időszaki kiállítás: 2015. július 2 - november 22. (Budapest, 2016)
Tészabó Júlia: A Karlócai gyűjtemény játékairól
Az évszázadok folyamán a játékszerek mint a gyermekkort kísérő tárgyak mindig jelen voltak az emberiség tárgyi kultúrájában, de mint minden más, állandóan változtak, átalakultak. Ennek az átalakulásnak több oka volt. Hatottak rájuk a gyerekről és a gyermekkor szükségleteiről alkotott elképzelések változásai - a gyerekek felnőtté válásához szükséges tudást is beleértve-éppen úgy, mint a tárgyak létrehozásában, gyártásában zajló, általánosan érvényes változások. Sok évszázadon át a gyerekeknek kevés játékszerük volt, s azok lényegében hasonló módon készültek. Vagy a gyerekek maguk vagy környezetük, esetleg erre szakosodott kézművesek készítették egyszerű, természetes anyagokból, s a hagyományos életmódra készítették fel a gyerekeket. Az utóbbi száz évben ebben gyökeres változás következett be: a tömeggyártás igényeinek megfelelő anyagok keresése, a gyártás, a kereskedelem és a fogyasztás rohamos növekedése átalakította a játékszerek világát is. A gyermeki életmód változásai szintén hozzájárultak ezekhez a folyamatokhoz: a polgári kiscsalád, a szabadtéri játék visszaszorulása, a gyermekszoba megjelenése mind a játékszerek megváltozását, számának jelentős növekedését eredményezte. A játékszerek változásában nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a környező világ is, amelynek kicsiben való leképezése a játékszerek egyik jellemzője, folyamatosan változott: új eszközök, találmányok, a technika és a munkaeszközök fejlődése mindig nyomon követhető a játékszerekben. Állandó csak az volt bennük, hogy a gyerekek számára örömet nyújtó tevékenység szolgálatában álltak. E hosszú történet megismerésében nagy segítséget jelentenek a fennmaradt játékszerek. Nincs sok, és bizonyára vannak olyanok, amelyekről semmit sem tudunk, merta legtöbb játék nem megőrzésre készült, és a használat során tönkre is ment. Ami fennmaradt, az az igen kevés dokumentumból megismerhető régi gyerekkorok emlékeként megbecsült része a kultúrtörténetnek. De a legkorábbi és ritka emlékek mellett a főként már kézművesek, iparosok készítette darabokból több megőrződött, ha romos állapotban is: találkozhatunk velük a múzeumok régészeti, történeti, ipartörténeti és egyéb gyűjteményeiben. A játékok megőrzése szempontjából különösen fontosaka magángyűjtemények. Ezek létrehozói, megelőzve a történeti múzeumok felismerését, már a 19. század végén ráébredtek, mennyire fontos dokumentumai a kultúránaka játékszerek. Felfigyelteka régebbi korok ésa magukkorajátékszereinekszépségére,érdekességére, és vállalkoztak a tárgyak összegyűjtésére és megőrzésére. Fontos, értékmentő munkájuk ered-Tészabó Júlia A Karlócai gyűjtemény játékairól
