Kulich Julianna - Török Róbert: „A jó kalmár a világ jótevője”. Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből. Kereskedelemtörténeti állandó kiállítás vezetője (Budapest, 2016)

Tartalom

9

Vásárok és piacok

A magyarság a honfoglalás előtt is kereskedett, az úgynevezett kereskedő törzsek (kálizok, kabarok) közvetítésével. Ők a letelepedés után is fenntartották a vásár intézményét. Szent István király „vásártörvénye” királyi monopóliummá tette a vásártartást, napjául pedig a vasárnapot jelölte ki. Vasárnap szavunk a vásárnapból származik. A király a vásárvámokból nagy jövedelemre tett szert. A középkorban országszerte megszaporodtak a vásárok, már szombaton is, majd a hét bármelyik napján tarthatták őket. A kereskedés főként csere útján vagy valamilyen értékközvetítővel zajlott.

„Piac” szavunk az olasz ’piazza’ szóból származik, jelentése tér, térség, valaminek a közepe, központja. A templomok, településközpontok körül kialakult tereket, kiszélesedő utcarészeket jelölte, amelyeken a vásárokat tartották. A települések növekedésével ezeken a tereken főleg élelmiszert árusító, minden nap működő piacok keletkeztek. A voltaképpeni vásár a 14-16. század folyamán kiszorult ezekről a helyekről. ◆ Weber: Laczi konyhája, litográfia, 1855

◆ A kis csemegeárus, fametszet, 1860-as évek

◆ Batyus zsidó, fametszet, 1864