Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban

SZOLECZKY EMESE: KIS FALU ÉS TANÍTÓJA A NAGY HÁBORÚBAN

vonalat. Szlovákia határairól végérvényesen a békekonferencia döntött 1919 júniusában, lényegében a decemberi demarkációs vonal alapján, de azt több helyen Magyarország hátrányára módosítva. 1919. június 30-án az antant utasítása értelmében a Vörös Hadsereg megkezdte visszavonulását a Csehszlovákiának ítélt felvidéki területekről. Ekkor érte el Köbölkutat is a végzete:

1919. július 4-én éjjel a cseh megszálló csapatok parancsnoka a községi temetőben agyonlövette Berényi József községi főjegyzőt. „A hadikárok megállapítása tárgyában működő II. fokú vegyes politikai bizottság által Köbölkúton

1920. nov. 25-én felvett jegyzőkönyv szerint a csehszlovák katonaság által Köbölkúton 1919. julius 4-én ártatlanul agyonlőtt65 Berényi József közel 30 évet töltött a község szolgálatában s működését kötelességtudás, szorgalom és becsületesség jellemezte s e tulajdonságai révén úgy fellebbvalói, mint a közönség elismerését megszerezte s miután semmi néven nevezendő vagyon nem maradt utána, figyelembe véve Berényi Józsefnek közszolgálatban önzetlenül eltöltött hosszú idő alatt szerzett érdemeit s végül azt a szerencsétlen körülményt, hogy a családfenntartó atya ártatlanul a legszomorubb halálnak lett áldozata, a közigazgatási bizottság erkölcsi kötelességének tartotta, hogy kiskorú árvája66 megélhetését biztosítsa s a neveltetési összeg megszavazását indokoltnak, méltányosnak és igazságosnak találta.”67 A Komárom Megyei Községi Jegyzők Egyesülete 1921. június 28-i közgyűlésén - amelynek nem mellékesen „az volt a célja, hogy a komárommegyei jegyzői egylet belekapcsolódjék a már előzőleg megalakult Szlovenszkói Községi Jegyzők Egyesületébe, és mint ennek az országos egyletnek komárom-megyei szer65 Kovács Ferenc i. m. 71. Az 1919-es eseményekről azt írja, hogy a csehszlovák katonaság 1919 tavaszán [?] páncélvonattal érkezett a faluba, majd továbbvonult Párkány felé. A környéken napokon át harcok folytak. „Akkor olyan hír terjedt el, hogy az Ebedről késve visszamenekülő két cseh katonát Köbölkúton agyonlőtték. Mikor a cseh a csehszlovák katonaság újból visszatért, a falu főjegyzőjét, Berényit és R. Zsemberi vasutast, kiket a két katona feladásával vádoltak, az érvényben levő statárium alapján kivégezték. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy a két cseh katona él, semmi bajuk sem történt, így a kivégzettek családjának a csehszlovák kormány kártérítést juttatott.” Kovács Mravík j. Krónika obce Köbölkút című írására hivatkozik, oldalszám nélkül. - Zsemberi kivégzéséről más forrást nem találtam. Megjegyzendő, hogy Zsemberi Rezső neve szerepel a világháborús emlékművön, Berényi főjegyzőé viszont nem. Egy 1876-ban született, Köbölkútról származó özvegy Zsembery Rezsőné, született Leitgéb Ilonát sikerült azonosítani, aki az 1945-ös választói névjegyzék alapján Budapesten, a Gellérthegy utca 29.-ben háztartásbeliként élt. - HU BFL - XV.20.6 - IV.1404 - 8230 - 0908.

66 1894. október 27-én született Szabina Erzsébet nevű lánya, azonban 1919-ben ő már nem volt kiskorú. https://familysearch.org/ark (a letöltés ideje: 2016. július 2.). Az Esztergom és Vidéke, 1939. július 23. 57. szám, 2. szerint Mária nevű lányáról volt szó - csakhogy nem találtam anyakönyvi nyomát annak, hogy kiskorú lánya lett volna.

67 Húsz évvel később, ismét magyar fennhatóság alatt Köbölkút közössége méltó módon tisztelgett Berényi főjegyző emléke előtt. Esztergom és Vidéke, 1939. július 23. 57. szám, 2.: „Megemlékezés egy felvidéki vértanúról. Szomorú évfordulót tartott július hó 4-ón Köbölkút község népe, midőn a szorgos idő dacára is a templomot teljesen megtöltve gyászistentiszteletre gyűlt egybe, hogy a megjelent családtagokkal, jóbarátokkal együtt kegyeletes megemlékezéssel áldozzon [...] a vértanúhalált szenvedett néhai Berényi József községi főjegyző emlékének.”