Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK lül végez vele a kérlelhetetlen halál. [...] A koporsót a párkánykerületi papság állta körül. A rokonság a hajó padsoraiban foglalt helyet. [...] A világiak közül megjelentek: ifj. Luczenbacher Pál orsz. képviselő nejével, Takács Gyula, Pálffy Miklós herceg uradalmainak főfelügyelője, Berényi jegyző, Pelczer Lipót nyug. igazgató-tanító, több urad. intéző, ismerős és jóbarát. A holttestet a templomban ravatalozták fel s a koporsót számos koszorú borította. - A községi képviselőtestület tagjai égő fáklyát, a fehérbe öltözött hajadon leányok pedig - számra nézve tizen - lámpást tartottak a kezükben. [...] Hoszszú sorokban kisérték a köbölkúti hívek és a szomszéd községek képviselői a boldogult lelkipásztort utolsó útjára.”56 Székesváry Imre 1917. augusztus 11-én hunyt el. Helyét szeptember 8-tól 1918. február 24-ig Salgó Rudolf segédlelkész vette át.57 Két hónappal később újabb notabilitását vesztette el a település, újabb nagyszabású temetéssel: „Berényi Józsefné született kubinai Kubicza Erzsébet, Berényi József köbölkúti körjegyző felesége hosszú betegeskedés után f. hó 25-én, életének 48. évében Köbölkúton csendesen elhunyt. Temetése f. hó 27-én ment végbe Köbölkúton s az áldott, jólelkű úriasszony koporsóját a résztvevők nagy tömege kisérte utolsó útjára. A gyászoló rokonokon kívül a község s a környék intelligenciája s a község lakossága igen nagy számmal jelent meg a gyászszertartáson.”58 A várva várt békét a negyedik háborús év sem hozta meg. 1918 1918. február elején elrendelték a legfiatalabb korosztályok, az 1894-től 1899- ig születettek behívását. A község lakosainak életét a rekvirálások sorozata is megnehezítette. A tanítást a tankönyvek beszerzése először azért akadályozta, mert a diákok egy része nem tudta megfizetni őket; ennek kiküszöbölésére a község költségvetésébe betervezték a tankönyvvásárlást, és a könyveket szétosztották a rászorulók között. 1918-ban már a tankönyvek előállításához szükséges papír is hiányzott. Mindezek miatt égető szükség volt a tanítók rendíthetetlen helytállására. Március 1-jén Marczinka Imre plébános személyében ismét rátermett lelkipásztor érkezett Köbölkútra, aki 1942. június 30-ig, nyugdíjba vonulásáig elkötelezetten foglalkozott a falu életével.59 56 Esztergom, XXII. évfolyam, 1917. szeptember 8. 36. szám, 4. 57 Kovács Ferenc: Szülőfalunk Köbölkút. A keltáktól a 3. évezredig. Köbölkút, 1998. Kovács Ferenc művében sajnálatosan kevés teret szentel az első világháború eseményeinek; hivatkozik rá: 90. 58 Esztergom, XXII. évfolyam, 1917. december 2.48. szám, 4. 59 Kovács Ferenc i. m. 90.
