Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Szoleczky Emese: Kis falu és tanítója a Nagy Háborúban

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK

a gondjaikra bízott közösség tagjai minél tájékozottabbak legyenek a háborús eseményekben, és lehetőségeikhez képest kivegyék a részüket a hátországot is sújtó problémák megoldásából.

A hadüzenet, majd a mozgósítás híre közvetlenül is érintette: a családi legendárium szerint két eladósorba kerülő lánya, a húszéves Margit és a tizenynyolc éves Erzsébet a kor szokásának megfelelően éppen az Adria népszerű fürdőhelyén, Abbáziában múlatta - először és utoljára - az időt, élvezte a napsütést, amikor szigorú atyai parancs érkezett egy sürgöny formájában: azonnal térjenek haza. így a Nagy Háborút a család együtt, Köbölkúton vészelte át.

Margit szíve választottjáért, a hivatásos katonaként a mozgósításkor a magyar királyi 15. trencséni honvéd gyalogezredhez azonnal bevonult hadnagyért is aggódhatott. Bár a fiatalember szándékai komolyak voltak, és ezt jelezte is, a hivatalos eljegyzésre csak a világháború után került sor - egy katonatiszt nősüléséhez kaució letétele volt szükséges,10 11 és a gyors házasságnak amúgy sem látták értelmét.

Sor alá kerültek Stampay János unokaöccsei is, Mariska nővére két fia: a huszonhat éves Balázsy Ferenc és a huszonnégy esztendős Rajmund. Az 1888-as születésű Ferencet - egyébként stomfai tanítót11 - jóformán a mozgósítás első pillanatában behívták a császári és királyi 25. losonci gyalogezredbe, ahová szeptemberben öccse, a kéméndi12 tanító is követte.13

A tettre kész iskolaigazgató-tanító azzal szembesült, hogy falujából is bevonultak a javakorabeli és fiatalabb férfiak. Köbölkút nagy részét közvetlenül érintette ez az esemény, ráadásul a kenyérkereső, családfenntartó ment el harcolni messze idegenbe. Az államtól hivatalosan a családtagok után járó hadsegély összege csekély volt. Kérelmezése, kiszámolása - amiben pedagógusként segíteni tudott - és folyósítása időt vett igénybe, a kieső jövedelem pedig nehéz anyagi helyzetbe hozta a lelkileg is megviselt hozzátartozókat. Stampay arra ösztökélte a lakosságot, hogy ne hagyják magukra nehéz helyzetbe került szomszédaikat, barátaikat, lakótársaikat: a megye és a település vezető testületé, valamint az egyház és az iskola által szőtt helyi szociális háló védte, óvta az elszegényedéstől, tönkremeneteltől az érintett falubelieket.

10 Az osztrák-magyar tisztikar - beleértve a magyar királyi honvédség, valamint az osztrák Landwehr tisztikarát is - csak szigorú kötöttségek betartásával, engedéllyel házasodhatott. A kaucióról és a nősülésről bővebben: Závodi Szilvia: A katonatiszti házasságkötések szabályozása a 20. század első felében. Folia Historica XXIV. Budapest, 2005. 115—130.

11 Stomfa (szlovákul Stupava, németül Stampfen) város Szlovákiában, Pozsonytól 15 kilométerre északra; az egykori Pozsony vármegye pozsonyi járásához tartozott.

12 Kéménd (szlovákul Kamenín) község Szlovákiában, az egykori Esztergom vármegye párkányi járásához tartozott. Köbölkúttól 14 kilométerre északkeletre fekszik, a Garam partján.

13 A katonai szolgálatra bevonult elemi iskolai tanítók névsorából: Esztergom, XIX. évfolyam, 1914. szeptember 20. 38. szám, 5.; Esztergom, XX. évfolyam, 1915. január 31. 5. szám, 7.