Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Vörös Boldizsár: Frontélmények a hátországból. Szomory Dezső "harctéri levelei"
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK szolgálhatják egy hamisítás hitelesítését (például különböző személyek: az író és a Nyugat közreadóinak együttműködése; egy valóban létező újságra: az Evening Standardra történt hivatkozás; az angol eredeti szöveg meglétét jelző lábjegyzetek; valós események, helyszínek és személyek megjelenítése a fikcióban; a párhuzam egy ténylegesen élő és tevékenykedő haditudósító sorsával - és mindezeken túl a háború jól sikerült leírása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a közönség igaziakként fogadja el a képzelet szülte Harry Russel-Dorsan „harctéri levelei”-t). A magyar író e munkájának története jól mutatja a művészek első világháborúval kapcsolatos szerepvállalásának egyik lehetséges módját is. Szomory nem harcolt katonaként, nem tett közzé háborúpárti szépirodalmi alkotásokat, újságcikkeket a nevével, nem dolgozott haditudósítóként sem, de nem is foglalt állást nyíltan a világégéssel szemben - mindezek helyett saját személyét egy másik, ráadásul Magyarországgal ellenséges külföld szülöttjének önmaga által kitalált figurájába rejtve tett közzé olyan fiktív haditudósításokat, amelyek egyfelől bizonyos részleteikkel illeszkedtek a magyarországi antantellenes, németbarát propagandába, másfelől viszont arra is lehetőséget nyújtottak, hogy szerzőjük megjeleníthesse bennük a háború borzalmait. A magyar író feltételezhette ugyanis, hogy az „angol haditudósító”-nak a nyugat-európai hadszíntérről közreadott „levelei”-nél a cenzúra nem fog eljárni a küzdelem szörnyűségeit ábrázoló leírásokkal szemben - amelyek pedig alkalmasak lehettek a háborúellenesség kialakítására olvasóikban.39 A különc írónak ez az eljárása egyszerre tette lehetővé számára a részvételt a háborúban és a távolságtartást is attól40 - az eset így, önmagán túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is jól szemlélteti egy alkotó közéleti szerepvállalásának egyik, bár igencsak sajátos lehetőségét is.41 39 Ezzel kapcsolatban Kassák így írt a fikcióról: „Nagyszerű írói fantázia ez és földagadt romantika, istenverte színjáték s mégis, ahogyan így elolvassuk, érzékelteti velünk a realitásokat s nem lehet józaneszű ember az, aki ezek után az olvasmányok után egy pillanatra is kedvet kapna ahhoz, hogy végigjárja azt a poklot, amit Szomory elénk idéz.” Kassák Lajos i. m. 87. Ld. még: Réz Pál: Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest, 1971.154-158. 40 Ld. ehhez: Kőbányai János i. m. 427-432.; Kőbányai János: Az elbeszélhetetlen elbeszélés. Az első világháború a magyar irodalomban. Budapest, 2014. 43-44., 113—114. 41 E munkám elkészítéséhez nyújtott segítségükért ezúton mondok köszönetét Balázs Eszternek, Bubnó Hedvignek, Kerekes Amáliának, Frank Tibornak és Mihalik Béla Vilmosnak.
