Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK tudjuk, meddig kell várni, hogy újra, boldogan és állandóan a szeretett hozzánk tartozók között élhessünk. Most otthon vagyok, az éjjel azonban elutazok a harcztérre, s nem tudom, nem tudhatom, hogy vissza e térhetek újra, s ha visszatérek is, nem e bénán, nyomorultan. Elszorul a szívem, ha mindent átgondolok. De jó az Isten, megsegít. Mindnyájan nem veszünk el. Reméljen, kiben van egy csöpp remény! Kezdjük meg az új évet remélve a jó Isten segítségében!” (11-12. kép) A megidézett sorsok is bizonyítják: a háborúba bevonult sokmilliónyi katona sorsa - mint egy-egy elmeséletlen mikrotörténet — ismeretlen részletei az úgynevezett makrotörténelemnek. Belelapozva a frontnaplókba, olvasgatva a megsárgult tábori lapokat, tudatosíthatjuk, hogy mindez nem csupán egy-egy személy története, hanem egy-egy kockája a nagy történelemnek, amely így válik a legtöbbünk számára átélhető, személyes történelemmé. Száz év elteltével - bár már kezdjük érteni, mi történt a csatamezőkön, a lövészárkokban, és melyek voltak a konfliktus főbb csomópontjai - a személyes történelem kutatásának köszönhetően szembesülünk a kérdéssel: valóban tisztában vagyunk-e azzal, miként hatott mindez a hátországban, a mindennapi élet szintjén, hogy milyen meghatározó szerepet töltött be közös európai identitásunkban az első világháború. Nem állítom, hogy egyértelmű választ fogunk adni erre a felvetésre, de amint ez a kutatás is bizonyítja: mind a mai napig fellelhetőek a Nagy Háborúval kapcsolatos történetek, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek számára élővé váljanak időben viszonylag távol eső események. Közvetítésükkel tetten érhetjük az általuk előidézett, visszavonhatatlan változásokat. A személyes történetek a centenárium kapcsán elkerülhetetlenül előtérbe kerülő katonai összegzések mellett egyúttal kihangsúlyozzák, hogy nemcsak a távoli múlt, a nemzeti történelem egy sorsfordító időszaka volt az a bizonyos öt év, hanem máig élő trauma a családtörténetekben, amely a társadalom legkülönbözőbb rétegeit inkább befolyásolta, mint egy-két nagyszabású monográfia.