Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Füreder Balázs - Irimiás Anna: Ételek, ételsorok a fronton és a hátország éttermeiben. Avagy mi került a magyar katonák és civilek tányérjára a Nagy Háború korszakában
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK Hungáriában közvetlenül a háború végét követően is (1918. november 18., hétfő) kétféle igényes - főételből, desszertből, sajtból és gyümölcsből álló - menüt tudtak összeállítani: „Borjúsült - Roastbeaf paradicsomos burgonyával; Dióskifli - Linzitorta; Sajt; Gyümölcs”.64 Összegzés Összességében megállapíthatjuk, hogy a háború kitörését követően megfigyelhetők különbségek az egyszerű közkatonák és a tisztek, illetve a munkások, tisztviselők vagy gyáriparosok étkezési szokásai között, de ezek korántsem voltak annyira kirívóak, mint néhány évvel később. Ahogy teltek a hónapok, a honvédek és a kispolgárok táplálkozásának színvonala folyamatosan csökkent. A fronton - a hátországhoz hasonlóan - egyre nehezebben lehetett beszerezni a normális minőségű és változatos nyersanyagokat a mindennapi főzéshez. A szakácsok - legyenek katonák vagy civilek - általában ugyanolyan nehéz helyzetbe kerültek, mint a piacra járó háziasszonyok. A jegyrendszer, valamint a hústalan és a zsírtalan napok bevezetése szintén nem segítette elő a már amúgy is szerény kínálat bővülését. A háború vége felé a konyhai mindennapokat már nem a spórolás, hanem a túlélés határozta meg. Mint az étlapokból és a menülapokból kiderül, persze akadtak kivételezett helyek, ahol a háború „megállt” a bejárati ajtónál, és a kényelmes, bársonnyal bevont székeken helyet foglaló vendégek változatlanul élvezhették a boldog békeévek - erős franciás attitűddel áthatott - konyhakultúráját. 64 MKVM DA 1972.350.
