Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Füreder Balázs - Irimiás Anna: Ételek, ételsorok a fronton és a hátország éttermeiben. Avagy mi került a magyar katonák és civilek tányérjára a Nagy Háború korszakában
224 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK kivételezett marhák,18 valamint a borjúk és a sertések vágását tiltotta, de egykét helyen azért lehetett birkahúst kapni.19 Az intézkedés eleinte sok zavart okozott, mivel csak egy év elteltével pontosították a melléktermékek mibenlétét: máj, tüdő, vese, agy, gerincvelő, nyelv, szív, hasnyálmirigy, kedeszmirigy, pacal, borjúfej, láb, tőgy, orr, csont, marha- és sertésköröm, sertésfej és bőrke. Az első, ténylegesen elrendelt hústalan napra 1916. szeptember 28-án került sor.20 Az éttermekben veséből, májból, zsigerekből és velőből készült fogások kerültek előtérbe, a kínálat többi részét főzelékek, halak, tojásételek és gombás ételek alkották. Például Mari néninél a budapesti Hajós utcában az első hústalan napon az ebéd „gombaleves, kirántott ponty burgonyával, kelkáposzta, diós, mákos vagy sajtos metélt vagy lekváros bukta” volt. A roppant kiadós menü 2 korona 20 fillérbe került.21 1917. április 22-én megszűnt a keddi vágás és szerdai fogyasztás tilalma. Októberben már csak egy hústalan nap volt, mivel megszüntették a péntekit. 1918 nyarán azonban újból bevezették a hústalan napokat az állatállomány kímélése érdekében, így kedden és csütörtökön sem a henteseknél, sem a vendéglátóhelyeken nem értékesítettek húst. A rendeletet végül november végén függesztették fel úgy, hogy a húsiparban dolgozók vasárnapi munkaszüneti napját érvényben hagyták, ebből adódóan a vasárnapi hústalan nap megmaradt.22 „Gondolatok egy korgó gyomrú városban” címmel írt Krúdy Gyula 1915 júniusában egy eléggé felkavaró cikket az éhező Budapestről, amely kitűnően szemlélteti azt a kettőséget, ami a város gazdag és szegény polgárait kiszolgáló éttermeket jellemezte. „... a messzi határokon talán hideg konzervet és reá frissen hullott havat étkeznek testvéreim, azonban úgy látom, hogy a városban még mindig elegen vagyunk, a vacsorázóhelyeken nehéz a kellemes asztalhoz való jutás, a divatos éttermekben a zene és a női kacaj együtt tündöklik a csillárok lángjaival, a vásárcsarnokok tömve vannak és a csemegekereskedők alig győzik kiszolgálni vevőiket - és Pesten soha ily rossz nem volt az élelmezés, mint manapság. Rendes ételt kapni nem lehet a város fogadóiban ... Szégyenletesen elromlott a híres magyar koszt. Fehér holló a vendéglő, ahol tisztán, ízletesen, ehetően főzik meg az ételeket ... Milyen állatoknak a húsát szervírozzák a pesti korcsmárosok? Ki ellenőrzi, hogy zsírral főznek a fogadóban, vagy valamilyen mérges anyaggal ... miért gazdagodtak meg a mészárosok, hentesek, pékek, tejesek és mindazok, akik élelmiszer-kereskedelemmel foglalkoztak. A liszt, a magyar liszt, amely olyan 18 Fehér Béla-Szécsi Noémi i. m. 31—32, 231. 19 S. Nagy Anikó-Spekál József 2016 i. m. 103. 20 Más forrás szerint erre szeptember 25-én került sor: S. Nagy Anikó-Spekál József 2016 i. m. 174. 21 Fehér Béla-Szécsi Noémi i. m. 31-32,231,234. 22 Fehér Béla-Szécsi Noémi i. m. 34.
