Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Tamás Ágnes: Háborús hétköznapok a Borsszem Jankó rajzainak tükrében. A Brosszem Jankó életképei
TAMÁS ÁGNES: HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK A BORSSZEM JANKÓ RAJZAINAK TÜKRÉBEN hogy a hadikutyák sorozását is elképzelték az alkotók. A kutyákat először kiválogatják, majd az állatok búcsút vesznek az udvar többi lakójától. Ezt követően kiképzik őket, később pedig viszontlátják egymást a többi háziállattal, akik boldogan veszik körbe a hazatért harci ebet.15 A képsor azonban arra is felhívhatja a figyelmet, hogy az emberek besorozásának módja egyre inkább egy vásári állatszemléhez hasonlíthatott. A már a fronton lévő huszárok életének több mozzanatába is bepillantást nyerhetünk az életképek segítségével. Vértes karikaturisztikus alkotásán a szerény fürdési lehetőségekkel szembesül az olvasó, amikor szabad téren, dézsában tisztálkodnak a katonák a tetvetlenítő, fertőtlenítő állomáson (Entläusungsanstalt), vagy amikor a huszárok a Drina partján lesik a folyóban fürdőző meztelen nőket, és arra gondolnak, hogy megadják nekik magukat.16 Nem csak a hölgyek társaságát kellett nélkülözniük. Az ételkészleteik is igen hiányosak lehettek, mivel a katonák a kenyeret is nagyon megbecsülik. Emberhiányról pedig a sorozást tematizáló képeken kívül a gyermekhuszárt ábrázoló kép tanúskodik.17 A katonák különböző feladataiba is betekinthetünk: nemcsak lovas huszárokat vagy gyalogosokat láthatunk, hanem az egészen új, modern egységekhez tartozó „telefonistákat” is megfigyelhetjük munka közben. Megtudhatjuk például, hogy az egyik találékony egység hogyan oldotta meg a fűtést a lövészárokban: a kályhában tüzeltek el egy zongorát - ami az ötletességen kívül a háborús (kultúra) rombolásra is rámutat.18 A katonák a front mögött a hazatérésüket tervezgették. A Fokozatos átmenet című humoros alkotás szerint, ha egyszer hazajutnak a frontról, hét napig a disznóólban alszanak majd, hogy újra becsülni tudják az ágyat. A honvágyat, amelyet maga is átélhetett, Garay jelenítette meg, amikor a szomorúan elrévedő huszár azt kívánja: „Hej, ha én most odahaza Zalában mérgelődhetnék az utcán fojdogáló piszkos hóié miatt!”19 A festő zalai gyökerekkel rendelkezett, saját vágyait is tükrözhették a katona szavai. A huszárélet legdicsőbb vagy éppen legtragikusabb pillanatai természetesen a csatákhoz kötődtek a Borsszem Jankóban is. 1914-ben megjelent a képeken az 1848—1849-es szabadságharc leverésére való emlékezés. Bár a Régi bosszú című rajz képaláírása szerint a közkatona a nagyapjától a szabadságharc alatt elvett lóért áll bosszút az orosz katonán, az olvasó asszociációja 15 1915. október 31.11. 16 A nem kielégítő tisztálkodási lehetőségek miatt valóban panaszkodtak a katonák, ennek hiányát igen nehezen viselték. Bihari Péter: 1914. A Nagy Háború száz éve: személyes történetek. Pozsony, 2014. 201.; 1916. július 16. 11., 1915. július 11. 3. A hölgyek társaságának hiánya úgy is megjelenik, hogy a huszár alig felöltözött nőkkel álmodik: 1917. január 28.11. 17 1916. július 2. 3., 1915. augusztus 29. 3. 18 1915. augusztus 22. 9., 1915. április 18. 7. 19 1915. április 18. 5., 1917. március 11. 3.
