Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK

gát. A kassai ügyvédi kamara tagjaként Királyhelmecen telepedett le. Közben 1909. október 1. és 1910. szeptember 29. között Kassán letöltötte egyéves önkéntesi idejét a hadseregnél. 1911-ben hadapróddá, 1913. december 27-én tartalékos hadnaggyá nevezték ki a miskolci magyar királyi 10. honvéd gyalogezredhez. Mint tartalékos hadnagyot 1914. augusztus 4-én 28 napi gyakorlatra hívták be. Ekkor írta meg, és 1914. augusztus 17-én helyezte letétbe a sátoraljaújhelyi közjegyzőnél végrendeletét, amelyben szinte megjövendöli sorsát: „Kívánom, hogy testemet, ha nagyobb nehézségekbe nem ütközik, a mihályfalusi ősi temetőbe helyezzék örök nyugalomra, családom ezredéves földjébe, ahol apáink is nyugszanak egész az Árpádok óta. Ha ez nem lehetséges, úgy legalább egy maradandó emlékkővel jelezzék emlékemet!”

Utolsó levelét augusztus 30-án keltezte Lembergből. „Kedves Bátyám! Ne aggódjatok sorsom felől a miatt, hogy levél egyáltalán nem megy tőlem, mert posta nem közlekedik egyáltalán most nálunk. Csak legyetek türelemmel, amíg már vége lesz ennek a nagy háborúnak. Nincsen semmi bajom. Már lassanként megszokom ezt a harci életet is. F. hó 26. óta mint hadnagy századparancsnok vagyok, ami nagy gonddal és sok bajjal és fáradtsággal jár.”

9. kép ■ Forgon István bátyja, Forgon Mihály sírja mellett a tarnowi katonai temetőben (Forgon-hagyaték, Gömörmihályfalva)