Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban

KEREKES AMÁLIA—TELLER KATALIN: BRETLIMŰVESZET ÉS NÉPMŰVELÉS ...

teljes mellszélességgel állt a mögött az első nagyobb formátumú jótékonysági rendezvény mögött, amelynek megszervezését 1915 augusztusában a Vöröskereszt és a Budapesti Újságírók Egyesülete indítványozta, és amelyet a lap egyfajta újkori szaturnáliaként ünnepelt.6 Eközben a szociáldemokrata Népszava (el)hallgatással tüntetett, és pusztán a sportrovatban tett említést a jótékonysági népünnep keretében lezajlott focimérkőzésről.7 Ezekhez képest a konzervatív, Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlapban, amely többször is nagy részletességgel harangozta be a programgazdag eseményt, egy névtelen glosszaíró hívta fel a figyelmet az akció és a kiválasztott helyszín ellentmondására: „Népünnep a Margitszigeten! Ebben a címben mintha valami paradoxon lapulna meg, hiszen a Margitszigetet mindig exkluzív, diszkréten előkelő, hangulatos kis paradicsomnak tartottuk, a hová sehogysem illik a zsibongás, a hol halkabban szól a muzsika és csendesebben suttognak a falevelek is, mint másutt. És mégis sikerült ma megtölteni egy hosszú napra zsibongással, elevenséggel, lüktető lármával. Az előkelő szigetre bevonult a csengetyüszó, a vásári kikiáltó.”8

1916-ra a mind Budapesti Hírlap, mind a Népszava attitűdjében elmozdulás következik be: előbbi kötelességszerűen hozza az éppen aktuális Margit-szigeti jótékonysági ünnep műsorát anélkül, hogy kritikus vagy dicsérő cikkekben emlékezne meg az eseményről,9 míg utóbbi egyre markánsabban bírálja tárcáiban a hedonizmus és a benevolencia furcsa találkozását - többek között egy fiktív levél formájában, amelyben a levélíró a kárpáti falvakat megsegítő jótékonykodás orvén elkövetett, már-már erőszakos leitatás és kifosztás történetét beszéli el.10 11 A háború végére azonban teljesen szétnyílik az olló a két orgánum között: a Budapesti Hírlap például örömmel ecseteli azt a vurstliszerűre sikeredett Margit-szigeti ünnepet, amelyet leányárvaháza javára rendez a Pesti Izraelita Nőegyesület, míg a Népszava szinte hetente rója fel álszent adakozási gyakorlatát az arisztokráciának és a polgárságnak.nA liberális Az Est egyik tárcarovatának állandó szerzője, Szép Ernő tekinthető ebben a polarizálódásban afféle átmenetnek a konzervati6 Vö. NN: A margitszigeti népünnep. Pesti Hírlap, 1915. augusztus 2. 8.

7 Vö. NN: FTC-MAC 7:0 (5:0). Népszava, 1915. augusztus 2. 4.

8 Vö. NN: Népünnep a Margitszigeten. Budapesti Hírlap, 1915. augusztus 2. 4-5., itt 5.

9 Vö. NN: Május 7-ike a Margitszigeten. Budapesti Hírlap, 1916. május 5. 9.

10 Vö. NN: Bakfisok a Margitszigeten. Népszava, 1916. június 13. 7. Az 1917-es, az élelmiszerhiány közepette dús asztalokkal tüntető Margit-szigeti majális bírálatához vö. NN: Ahol bőségesen volt mindenből. Népszava, 1917. május 23.9.

11 Vö. NN: Májusi ünnep a Margitszigeten. Budapesti Hírlap, 1918. május 31. 6.; NN: Jótékony ünnepélyek. Népszava, 1915. május 26. 1.; NN: A harmadik tél. Népszava, 1916. október 29. 1. A lábadozó katonáknak szervezett mozilátogatások megítélésében is érvényesül a két sajtótermék szembenállása; vö. NN: A lábadozó sebesültek szórakozása. Budapesti Hírlap, 1914. október 21. 10.; Pálffy József: Furcsa mesék. Népszava, 1916. november 16. 2-3.