Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Závodi Szilvia: Hazafias kerámiák a háborús propaganda szolgálatában
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK Altrohlauban 1813 és 1823 között Benedikt Hasslacher működtetett fajansz- és kőedénygyárat, majd megvásárolta az üzemet a Novotny család, akik August Novotny és Fia néven folytatták tevékenységüket 1823 és 1884 között. 1839 után kezdtek háztartási, asztali és díszporcelánt gyártani. Őket Moritz Zdekauer követte 1884 és 1909 között, aki folytatta elődei termelési programját. 1909-ben a hohenbergi C. M. Hutschenreuther megvette a gyárat; nevét Altrohlaui Porcelángyárakra változtatta, és 1945-ig az ő tulajdonában működött. A második világháború után a gyárat államosították.3 A múzeumi és magángyűjteményekben több példányban is megtalálhatók a színes, sablonnal festett kerámiatányérok. Ezek többségét a wilhelmsburgi kerámiagyárban készítették („k. k. privilegierte Wilhelmsburger Steingutfabrik”). A gyár története 1795-ben kezdődött, amikor Karl August Windschügel engedélyt kapott a kerámiaüzem létrehozására. A wilhelmsburgi termelés 1810 körül indult meg, és változó sikerrel folyt. A kedvező fordulatot a tulajdonosváltás hozta meg: 1883-ban az üzemet a Lichtenstern testvérek, Heinrich (1837-1895) és Leopold vették át, majd - miután Leopold még ugyanabban az évben meghalt - a harmadik testvér, Ludwig is beszállt az üzletbe 1890-ig.4 Bár a gyárat a Lichtenstern-fiúk („Gebrüder Lichtenstern”) vezették, a tulajdonos 1890-ig édesanyjuk, Caroline volt. A Lichtensternek porcelángyártással bővítették ki az üzem profilját. Heinrich halála után, 1895-ben a gyárat immár tulajdonosként fiai, Oscar (1878-1946) és Richard (1870-1937) vették át, egyharmad-kétharmad tulajdonosi arányban.5 Richard Lichtenstern a helyi jelentőségű gyárat virágzó, több száz alkalmazottat foglalkoztató középvállalattá fejlesztette, kibővítette az üzem épületeit, és több modernizáló intézkedést hozott.6 1909-ben Oscar Lichtenstern beolvasztotta Rudolf Ditmar 1878-as alapítású znaimi7 üzemét a wilhelmsburgi kerámiagyárba, amelyből az üzem 1919-ben vált ki.8 A Wilhelmsburgi Kerámiagyár és Porcelánmanufaktúra az 1910-es években csatlakozott a német Triptis Rt.-hez és a bécsi Steingut-Union-hoz.9 A fúziók tovább javították a minőséget, a közösséghez való 3 Katona Imre: Porcelánlexikon. Az európai porcelánmühelyek, porcelánmanufaktúrák, porcelángyárak és porcelánjegyek enciklopédiája. Budapest, 1999. 372. - 0534., 0535., 1830. számú porcelánjegyek. 4 http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/anfangsjahre.htm (a letöltés időpontja: 2016. június 25.). 5 René Edenhofer: 1914—1918 Militaria auf Keramik. Patriotische Dekore auf Wilhelmsburger Steingut. Deutsch Wagram, 2014.14-16. 6 http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/aufschwung.htm (a letöltés időpontja: 2016. június 25.). 7 Znaim ma Znojmo, Csehország. 8 http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/expansion.htm (a letöltés időpontja: 2016. június 26.). 9 René Edenhofer i. m. 28.
