Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Csiszár Mirella: "Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni!" A pályakezdő Bajor Gizi

CSISZÁR MIRELLA: SOHSE AKAR EZ A RONGY HÁBORÚ BEFEJEZŐDNI! - A PÁLYAKEZDŐ BAJOR GIZI

Bajor Gizit az első világháború olyan élethelyzetbe sodorta, ahol családfenntartóként volt kénytelen helytállni. Több ezer nőtársa került hasonló helyzetbe. Az első világháború társadalmi hatásának egyik fontos aspektusa, hogy elsöpörte azt a romantikus illúziót, miszerint a nő csak családjáért élő, támaszra szoruló lény lehet. A nők a háború éveiben olyan területeken is „hadba álltak”, ahol addig elképzelhetetlen lett volna szerepvállalásuk. Nemcsak az ipar, a hadsereg is alkalmazott irodai és konyhai munkára női munkaerőt. A nők már nemcsak a bölcsész- és orvosi, gyógyszerészeti karokra iratkozhattak be, megnyílt előttük a jogász és a mérnöki pálya is. Bár színésznők 1790 óta felléptek a magyar színpadokon, társadalmi megítélésük sokáig a prostituáltakéhoz közelített. Bajor Gizi az első világháború éveiben egy olyan úton indult el, amelyen a magyar színháztörténet kiemelkedő színésznő egyéniségei mind önálló nőként alkottak maradandót. Kezdve Széppataki Rózával, aki, ha nem is vált el, de hamar különvált a férjétől, Déry Istvántól, és csak pályájának lezárultával tért vissza hozzá. Jászai Mari és Fedák Sári már a 19. század végén a mai önálló, tehetséges nő megtestesítői voltak.

Bár Bajor Gizi már beérkezett, sikeres színésznőként még kétszer férjhez ment, autonóm emberként és művészként élte az életét.