Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK 4. kép ■ Fábry 10. számú, „Ex bello” jelzetű tábori lapja (Fábry-hagyaték, Bibliotheca Hungarica, Somorja) petésére a magyarok és az oroszok barátkoztak. „Mi már békét kötöttünk a muszkákkal” — írta szüleinek. A nem hivatalos béke május 30-án ért véget. Június végén orosz támadás indult, több hullámban. A harcokban tanúsított vitézségéért Fábry július 13-án megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet, és hadnaggyá léptették elő. December végén a szilvesztert Lembergben ünnepelte, majd tisztképző tanfolyamra küldték Szcerczeczbe. Itt érte az orosz béke híre, de 1918. március 10-én már indították is őket az olasz frontra, ahová március 27-én érkezett. Ezrede a Monte Assolonén helyezkedett el. Az első ütközetet március 31-én abszolválta, a másodikat május 15-én. A júniusi ofFenzíva előtt megkapta az engedélyt továbbtanulási kérelmére, így elhagyta a frontot. Budapestre június 4-én érkezett, a beiratkozásra pedig június 10-én került sor. Az egyetem magyar—történelem szakos hallgatója lett. 1918. június 20-án kapta meg azt a levelet, amelyből megtudta, hogy százada fele odaveszett az ofFenzívában. Bajtársa, akinek átadta a századot, az ofFenzíva első napján meghalt. A hír valósággal letaglózta: „Járom az utakat egyedül, hogy jobban fájjon minden...” A nagy ofFenzíva csúfos kudarca után több katonatársát visszarendelték a frontra. Őt tüdőcsúcshurutja miatt szeptembertől Kassán kezelték, ahonnan 1918 októberének elején szanatóriumi kezelésre küldték Koritnyica fürdővárosba, a Vöröskereszt Kisegítő Kórházába. Innen november 6-án „menekül el” - az október végi államfordulat után - haza, Stószra, ahol haláláig élt. Fábry életét sorsdöntőén befolyásolta
