Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Csiszár Mirella: "Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni!" A pályakezdő Bajor Gizi

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK

6. kép ■ Vőlegénye, Vajda Ödön 1917 körül

A család megélhetését biztosító kávéház tehát tönkrement, a fivér pedig a messzi harctereken védte a hazát. A vőlegény úgyszintén: Vajda Ödön, vagyis Duci - ahogyan mindenki becézte -1916. február 6-tól november 5-ig szolgált az orosz harctéren a császári és királyi 31. tábori tarackosezredben. 1916. augusztus 1-jétől tartalékos zászlós. 1916 novemberében kórházba került, 1917. júniusban tért vissza a frontra. Ekkor Dicsőszentmártonban a I. hadsereg tüzérségi felszerelési támaszpontján teljesített szolgálatot. 1918 áprilisától tartalékos hadnagy a császári és királyi 131. tüzérezredben. 1916. november 21-én Bronz Vitézségi Érmet kapott. A kitüntetés felterjesztésében ez áll: „A Brezany és Ceniowka melletti harcokban 1916. szeptember 2-án 3.00 és 6.30 között folyamatos, ellenséges tüzelés alatt ütegét példamutató bátorsággal, körültekintéssel és kitartással vezette.”7 A háború végén, 1918. május 24-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal kitüntetést is. (6. kép)

Bajor Gizi, a Nemzeti Színház ifjú naivája kénytelen volt átvenni a családfenntartó szerepét. Mindenáron meg kellett felelnie, sőt kiemelkedőnek kellett lennie, hiszen ettől függött hőn szeretett szülei egzisztenciája, jóléte

7 Belohnungsantrag, 1916. szeptember 5. HM HIM HL, 40963.