Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Csiszár Mirella: "Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni!" A pályakezdő Bajor Gizi
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK tényt, hogy a második világháború idején egészen az utolsó pillanatig játszottak - még 1944 decemberében is.) Ebben a helyzetben egy frissen végzett színésznőnek, akit a nemzet első színháza emelt a tagjai közé, többrétegű feladattal kellett megküzdenie - így Bajor Gizinek is. Először is be kellett illeszkednie a Tóth Imre, majd 1915 júniusától Ambrus Zoltán igazgatta színház társulatába. A Nemzeti Színház játékrendje a kezdetektől napjainkig négyféle elemből tevődik össze. Klaszszikus magyar alkotásokból, modern, tehát kortárs magyar darabokból, idegen klasszikusokból és mai külföldi darabokból. Ezen a négy területen kellett Bajor Gizinek jelentős teljesítményt felmutatnia, kialakulóban lévő színészi eszköztárát ezekhez az elvárásokhoz kellett igazítania, ha meg akart felelni, mi több - és ambíciói inkább erre mutatnak -, ha ki akart tűnni a színház együtteséből. Az 1916. január 9-én megjelent Színházi Élet címlapját Bajor Gizi fényképe díszítette, a színházi hetilap kilencedik oldalán pedig oldalnyi ismertető jelent meg róla szerző megjelölése nélkül - talán éppen a katonai szolgálatát töltő Incze Sándort helyettesítő Korda Sándor tollából. Érdemes teljes egészében idézni: „Ha van szerepkör, amelynek művészei egyre ritkábbak és ennélfogva értékesebbek lesznek, akkor ezek közt elsősorban áll a naiváé. Természetes, mert hisz ez az egyetlen olyan szerepkör, amely a fiatalság minden üdeségét, kedvességét és báját követeli meg egyrészről, másrészről pedig ugyanazt a nagy kiforrott egész és biztos mesterségbeli tudást, amelyet más feladatkörök művészei hosszú esztendők munkájával érlelnek meg magukban pályájuk delelőjén. A Nemzeti Színháznak e nehezen található klenodium1 dolgában is szerencséje volt. Szerencséje és okossága, amikor a színészakadémia két esztendő előtt végző növendékei közül megtalálta Bayor Gizit, aki mind e nehezen egyesíthető értékeket dúsan és szépségesen kapta ajándékul abból a bőségszaruból, amelyből titokzatos kezek a tehetséget osztják. Már növendék korában tűnt fel a Kicsinyek című dráma egyik főszerepében, Gárdonyi Annuskája hozta meg első igazi sikerét, s az idei szezon kezdetén Gábor Andor Palikájának egyik finom és megható figurájában, a kis Rizában már mint a Nemzeti Színház akkreditált új naivája kapott bőséges tapsot, méltóan sokat és nagyot kivételes talentumához, művészi érettségéhez, mely az iskolai pádból a legelsők közé emelte, vagy ha nem is a legelsők közé, legalább oda, ahol már csak egy lépés választja el ettől a kivételes rangfokozattól. Legutóbb Csíki Gergely Nagymamájában, Márta szerepében aratott igaz, meleg sikert.”1 2 1 Klenodium: drágaság, kincs. 2 N. N: Bayor Gizi. (A címképhez.) Színházi Élet, V. évfolyam, 1916., 2. szám, 9.
