Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Sipos-Forgon Szilvia: Katonasorsok. Az első világháború magántörténelmi dimenziói

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK

■ Fábry Zoltán, író

1897-1970, Stósz, Abaúj-Torna vármegye

Fábry Zoltán író, publicista, kritikus, az első világháború után kisebbségi sorsba került szlovákiai magyar irodalmi élet szervezője volt. (3. kép) Az életére, frontszolgálatára vonatkozó dokumentumok, levelek, tábori lapok, fotók a Fábry-hagyatékban találhatók, amelyet jelenleg a Bibliotheca Hungarica levéltár őriz a szlovákiai Somorján.

Fábry 1897. augusztus 10-én született Stószon, tehetős kereskedőcsaládban. Iskoláit a rozsnyói Evangélikus Főgimnáziumban kezdte. 1908 és 1915 között volt az iskola növendéke. Alig töltötte be tizennyolcadik életévét, amikor 1915 októberében behívták a kassai császári és királyi 34. gyalogezredhez. A kassai alapkiképzést követően Losoncra került, tiszti iskolába. Itt 1916 márciusában léptették elő őrvezetővé. A losonci tisztiiskola befejezése után lehetőséget kapott rá, hogy hadiérettségit szerezzen. Az érettségit a rozsnyói gimnáziumban június 26-án sikeresen letette, majd július 14-én indult el századával a galíciai frontra. Frontról írott (Ex bello jelzetű), számozott tábori levelezőlapjai és levelei sorát is ezen a napon kezdte mint a császári és királyi 34. gyalogezred 12. századának önkéntes káplárja. Fábry hagyatékában 642 ilyen lap és levél található. Ezekből kiolvasható a fiatal Fábry katonasorsa. (4. kép)

A Kassáról induló „40 ember 6 ló feliratú luxuskupé” Lembergig ment, onnan Brodyba szekereken folytatták az utat. Erre később így emlékezett: „Micsoda élet, mely így kezdődik! És ebből a valóságból ott a marhakupéban nem éreztünk semmit. Gyerekek, diákok utaznak kirándulásra, akik a határra érve, csakúgy, mint békeidőben automatikusan eléneklik a himnuszt. Gyerekek utaznak a háborúba, otthonról, iskolapadból elszabadult kölykök, akik nevetve tetvészik egymást, hogy azután egymásra harapott fogakkal golyót eresszenek egy sose látott idegen ember hasába. Gyerekek maradtunk, és nem voltunk férfiak, és nem voltunk hősök...”

A tűzkeresztségen szeptember 30-án esett át, Brodytól délre, Jasinow és Dubie falvak között. A közelharcban Fábry is megölt egy orosz katonát, de a lövészárokban a vele szembekerülő orosz altiszt megkímélte Fábry életét. A kétnapos küzdés utójátékaként Fábry megkapta a kis ezüst vitézségi érmet. 1917. január 24-én zászlóssá léptették elő, 260 korona fizetéssel, tiszti szolgával, tiszti deckunggal, tiszti menzával. A jobb körülményeket sietve közölte szüleivel. „Csak semmi nyugtalanság, ha eddig megsegített Isten, megsegít ezután is.” (5. kép)

1917 márciusában az orosz forradalom hírei tartották izgalomban. 1917 áprilisában végre szabadságra mehetett. Amikor visszatért a frontra, megle-