S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
16. Komiszkenyér
tőkemencét alkalmazták. Kerekes hordszerkezete nem volt; szétszedve öt málhásállattal, három 1915 M. típusú taligán vagy egy szekéren szállították. Napi teljesítménye hétezer porció kenyér volt. A lisztet és egyéb hozzávalókat, erjesztő- és dagasztóteknőket, sütéstechnikai eszközöket, szerszámokat, fát, a kezelőszemélyzet (egy altiszt, hét-tíz fő legénység) élelmét és egy sátrat hat kétfogatú szekér szállította. Együtt egy kemencerészleget (kis sütőoszlopot) alkottak. Bár önállóan is használhatók voltak, általában több egységet egyesítve működtek. Az arcvonaltól távol, a csapatoktól elkülönítve, védett helyen, sátorban állították fel lehetőleg gyárak (javítóüzemek), települések, fa és víz közelében, ahol a katonák elszállásolása is megoldható volt. Álcázására a környéken található lombos ágakat, gabonakereszteket, szénát, szalmát, nádat használtak. A telepítés három, a lebontás és összepakolás egy órát vett igénybe. Támadás esetén maguk gondoskodtak védelmükről. Telepített tábori sütőkemencék. Képeslap Készül a tábori szükségkemencék vesszőváza. Újságkép A telepített sütőrészleg középpontjában a kemence fölé felhúzott sátor állt, vagy ha a közelben megfelelő épület volt, akkor az ott berendezett sütőkonyha. A sátor alatt 2 méter hosszú, 1 méter széles és magas teknőkben három-négy legény dagasztotta a kenyeret. Ott álltak a vizescsöbrök, vízmelegítő üstök, mérlegek, polcos állványok és a sütőeszközök: kenyérlapát, kenyérsimító rács, kenyérsaroglya vagy -taliga, kemencetörlő szalmacsutak stb. Tésztadagasztásban jártas szakember nem volt elegendő, ezért a tábori sütödéket a háború alatt folyamatosan kézi tésztagyúró gépekkel látták el. A tészta készítése a kovász lassú erjedése miatt tizenkét órát vett igénybe. A kenyér a jól kifűtött és a bevetések előtt felfűtött kemencékben egy-két óra alatt kisült. Tizenkét óra alatt 1500, tizenhat óra alatt 2000, egy teljes nap alatt mintegy 3000 adag (bemetszett vagy közönséges zárthéjú, ritkábban tartós) kenyeret tudtak megsütni. Általában kétadagos, egyenként 1400 grammos cipókat sütöttek, tésztájuk a Kúpos tábori pótsütőkemencék. Képeslap Ételosztás kenyérrel. Fotó 98 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
