S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
15. Búcsú a zsemlyétől
a frontharcos nyerte meg. A hitvány kis zsemlékért a kávéházakban 6 fillért is elkértek a háború előtti 4 helyett. 1915. március 1-jétől a pékek naponta csak egyszer süthettek zsemlét. Az éttermekben egy terítékhez csak egy szelet kenyér járt. A gyenge gyomrú vendégeknek, akik nem bírták a hadikenyeret, egy vizeszsemlét szolgálhattak fel. A háború alatt újfajta ajándékozási szokás alakult ki. Két úr találkozott a pesti utcán, egyikük kis papírzacskót szorongatott a kezében. Arra a kérdésre, hogy mi van benne, nevetve válaszolt: „Kacagni fog maga is, ha megmutatom. Sós kifli van benne és kalács. Látogatóba megyek egy családhoz. Máskor virágot szoktam vinni a ház úrnőjének. De ki kedveskedik ma virággal? Ma sós kifli és mákos kalács a legkedvesebb ajándék. Jobban megörülnek neki, mint egy kosár virágnak."2 Berkeszi István temesvári iskolaigazgató, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat főtitkára különleges háborús süteménygyűjteményt állított össze: „Szinte látjuk, hogy unokáink és dédunokáink nagyító lencsével a kezükben vizsgálják a gombostűre tűzött kiflit, sósperecet, áhítattal nézik a spirituszba rakott 2 Az Újság, 1915. március 4. — Ш A KENYÉR és zsemlye egységes minőségéről és áráról. 1 kg. kenyér 50 fillér 1 drb zsemlye 4 . t konyw«t*<uDOVí»» dorab u!w «on к» uruMani Vagyr» Illőt 1 szekestóváros tanacsa. Péter király,szerbek kis királia Ha mi öten neked megyünk, Nemsokára lesz országob. A komisszaí-fegyer néikül-eíkergetünk. Propaganda-képeslap hadikenyeret és az egész gyűjtemény legritkább darabját, a szabad szemmel is kivehető császárzsemlyét, a mely az 1915. év márciusában kihalt fajok utolsó példánya" - tűnődött a Budapesti Hírlap 1915. április 24-én. Hamarosan a „kulcslyukon bedugható" sütemények kora is véget ért. A székesfőváros 1915. szeptember 3-án kiragasztott plakátja tudatta, hogy a pékek csak 4 dkg-os vizeszsemlét süthetnek, és darabonként 4 fillért kérhetnek értük. A zsemlemorzsa előkelő árucikké avanzsált, veszélybe került a rántott hús. Élelmes malmok és sütödék azonnal berendezkedtek a többnyire kenyérből előállított „zsemlemorzsára". A kormány 1915. december 10-én tett pontot a zsemleügy végére: készítését betiltotta. Kivételt képeztek a katonai kórházak, ahol a betegeknek naponta és fejenként három péksütemény fogyasztását engedélyezték. Nem irigyelték többé Pestet szabad zsemlefogyasztásáért a Lajtán túliak Bécstől Berlinig, ahol már régóta tilos volt péksüteményeket sütni. A császárvárost is megfosztották császárzsemléjétől:3 Tejjel, mézzel folyó vidék Volt e Magyarország, Gazdagabb volt, mint a német, Avagy, mint az osztrák. Nem folyik már tej, se méz se, Mindkettő csak emlék, Hol vannak a habos kávék, Hol vannak a zsemlék! 3 Áldd meg, Isten, szép hazánkat Pesti Futár, 1916. január 1. 96 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
