S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
1. "Teljes készületleség az egész vonalon"
о „Teljes készületlenség az egész vonalon” „Az Osztrák-Magyar Monarchia nem akart háborút... A legmeggyőzőbb bizonyítékot szolgáltatja erre az a helyzet, amelyben a hadüzenet és az ezt megelőző egyhavi diplomáciai feszültség az egész magyar gazdasági életet találta. Teljes készületlenség az egész vonalon..."1 Akarta a Monarchia a háborút, vagy sem, a fegyveres küzdelem Ferenc József 1914. július 28-án - német biztatással - Szerbiának küldött hadüzenetével vette kezdetét. A dualista állam éveken keresztül készült egy elkerülhetetlennek vélt európai fegyveres összecsapásra. Megvívására a szövetséges német hadsereggel közös hadászati terv azonban nem készült. A politikai, katonai és gazdasági kérdések bonyolult rendszeréből kiemelve a fegyveres küzdelmet kifejezetten katonai feladatnak tekintették. Amikor 1914 tavaszán a német vezérkarban szóba került egy közgazdasági szervezet felállítása, a vezérkari főnök Moltke tábornok ezt egyszerűen bosszantásnak tekintette, arra hivatkozva, hogy ő katona. Az osztrák-magyar haderő fejlesztése vontatottan haladt. A szükségesnél kevesebb pénzt fordítottak rá, így a többi nagyhatalomhoz képest különösen technikai téren lemaradt. A birodalom jóságos és bölcs uralkodója, a legfelsőbb hadúr minden technikai újdonságot elutasított. A hadsereg felkészülése sem a kiképzett létszámot és öltözetét, korszerű fegyverekkel, lőszerrel, felszereléssel, hadianyaggal való ellátottságát, sem a hadászati és harcászati alkalmazási elveket, összességében a csapásmérő képességet tekintve nem felelt meg a modern gépi háború követelményeinek. A támadás mindenhatóságába és a döntő csata megvívásába vetett hit alapján a csapatokat az ellenség feltételezett szabad szárnyainak megkerülésére és 1 Szterényi József-Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Budapest, 1933. erőinek bekerítésére, valamint frontális tömegrohamokra képezték ki. A sablonos hadgyakorlatok nem feleltek meg a harcszerű követelményeknek, a hadsereg érdemi háborús tapasztalatokkal nem rendelkezett. A fő ellenséget képező orosz hadsereg minden fontosabb mutató - különösen létszám, tüzérségi eszközök és lőszerbiztosítás terén - fölényben volt. Oroszország a japánok ellen 1904/1905-ben vívott tizenkilenc hónapos háborút ugyan elvesztette, de a harctéren komoly tapasztalatokat szerzett. A vereség után átfogó haderőfejlesztésbe kezdtek nagy francia tőkebefektetéssel és korszerű haditechnikai eszközök, anyagok szállításával. Modernizálták mozgósítási és felvonulási rendszerüket, kiépítették az ehhez szükséges infrastrukturális hátteret, különösen nagy súlyt fektettek a vasúthálózat kapacitásának növelésére és korszerűsítésére. A katonákat háborús viszonyoknak megfelelő, több hónapos hadgyakorlatokon tették harcedzetté. Míg a francia-orosz katonai együttműködés szoros és operatív volt, addig a németek jórészt csak elvárásokat fogalmaztak meg. A szövetségi rendszerben Németország katonai és gazdasági dominanciája érvényesült. Az osztrák-magyar haderőt gyengének tekintették, megerősítéséhez azonban nem nyújtottak érdemi segítséget. A nyugati és keleti fronton tervezett kétfrontos háborúban a Monarchia csapataira a német érdekeket alapvetően kiszolgáló feladat hárult, a felkészülés mégis elszigetelten történt. Egységes hadműveleti terv nem készült, közös hadsereg-főparancsnokságot sem hoztak létre. A két vezérkari főnök között nem volt súrlódásmentes a bajtársi viszony. Katonai realitások alapján egy oroszok elleni háború rendkívüli kockázatokat rejtett magában. A két szövetséges nagyhatalom gazdasági és pénzügyi kapcsolatai sem a szorosan együttműködő államok vi-8 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
