S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
10. A közélelmezés diktatúrája
megfogalmazások inkább csak fenyegetésül szolgáltak. Többnyire a szándékot fejezték ki, és jogbizonytalanságot okoztak, amit messzemenően ki lehetett használni visszaélésekre. A jogszabályok születési hibákkal jöttek világra, „nyolcbalkezes szakemberek" fogalmazták őket. Jellemző példa erre az 1914. november 28-án kelt első ármaximálási (86826/1914. MJE.) rendelet, amely nem határozta meg egységesen a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, az ezekből előállított liszt, valamint a burgonya- és rizsliszt legmagasabb árát. Az országot nyolc régióra osztva járásonként, városonként és községenként külön-külön megállapított árak kaotikus helyzetet teremtettek. Az ármaximalizálás ráadásul csak a nagykereskedelemre vonatkozott, a közvetlen fogyasztók érdekeit nem védte. „Fél intézkedések országa ez" - panaszkodtak sokszor. A kormányintézkedések az ármaximálással egyidejűleg eleinte nem foglalták le az árukat, ezért azok eltűntek a hivatalos forgalomból, majd a gyengén ellenőrzött és büntetett feketepiacon jelentek meg. Csak az alapanyagok árát maximálták, a feldolgozott termékekét nem. Ennek következtében a nyersanyagokat hasonló, de nem maximált árú termékekké dolgozták fel. Egy időre eltűnt a szesz, de bőven akadt pálinka és likőr. A nyomasztó cukorhiány ellenére könnyen lehetett műmézhez és cukorkához jutni. A háborús visszaélések gyakori formája volt a nyersanyagok, termények és őrlemények romlott anyaggá és hulladékká minősítése. Megjelentek a leleményes „élelmiszer romlasztók". A zsírt petróleummal keverték, így kivonták a rekvirálás alól, aztán szappanná feldolgozva óriási haszonnal értékesítették. A szándékosan elrontott burgonyaliszt és gabona kiválóan alkalmas volt szeszgyártásra. „A hármas fórum" - vagyis a belügyminisztérium, a kereskedelmi és a földművelésügyi minisztérium - „kiad egy-két általános direktívát, s az alantas körzetekre és hatóságokra bízza, hogy azok keretében okoskodjanak ki a nehézségekből, ahogy tudnak" - írta Az Újság 1915. augusztus 24-én. A gabonaféleségek rekvirálásának elrendelésekor a részleteket az alispánokra bízták. A végrehajtás vontatottan haladt, nem hozta a várt eredményt, meg kellett ismételni. „Magyarország termése nem hagyta el a háborúban álló ország népének és katonaságának élelmezésére rejtekhelyeit... Az egyedül helyes és hathatós megoldás az egész termésnek előre való hatósági lefoglalása a 1917. május 26. a í*TM“” Л® Ш és kenyér Ша Rozskenyér árusítása. A Tanács a m. kir. minisztériumnak »915. évi november 23-án 4207/1915. M. E. szám alatt kelt rendelete alapján a liszt és a kenyér legmagasabb árát a kicsinyben való árusításnál 1917. évi május 27-töl (vasárnap) kezdve a kóvctkezóképen állapítja meg: Lisztárak: 1 kg. finom tésztallszt ára . . . 106 fillér 1 „ fözöUszt ára...........................68 „ I „ tengeriliszt ára.....................62 „ / „ rozsliszt ára ..... 54 ,, 1 „ búzakenyórllszt ára ... 50 „ Kenyérárak: 1 kg. kenyér ára...................................58 fillér 1 adag (7 deka) kenyér ára ... 6 „ 'íi adag (З'Ха deka) kenyér ára . . 3 „ Аг adlig kenyér éra csakis a vendéglőkben, kitűzőkben, kéveházakban. káveméreaekben és hasonló étkezési üzletekben kiszolgáltatott adag-kenyérre vonatkozik A kenyér minőségére nezve a Tanacs elrendeli, hogy a fentjelzett naptői kezdve a sütőiparotoknak, kenyérgyáraknak és mindazoknak, akik kenyeret árusítás celjAből készítenek, erre n célre csakis a következő aranyban kevert lisztet szabad íelhasználmok: '/.-ed rész tengenliszlhez */,-ed rész kenyérlisztet és rozslisztet, még pedig ez ulőbbi kettői egyenlő mennyiségekben. Pt.4 zsák liszt feldolgozásánál Izsák tengeri lisztnek. Г/, zsák kenyérliszlnék. Г/, zsáknak pedig rozslisztnek kell lennie Aki a lisztet vagy kenyerei a fenti araknál drágábban árusítja, vagy pedig az a sülő stb.. aki közfogyasztás céljára a kenyeret más keverésű lisztből készíti, nemkülönben az, aki a fent rendelkezéseket egyébként áthágja vagy kijátssza, nz amennyiben cselekménye súlyosabb elbírálás ala nem esik - kihágást követ el, amely az 914 évi L t.c 9. й-a alapjan 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntet telik s > A kihágások elbírálására a m. kir. államrendőrség illetékes. A Székesfőváros Tanácsa. Plakát szabad forgalom teljes kizárásával."1 Terjedt az „egy fejnek kell gondolkodni, egy kéznek kell cselekedni" szemlélet. Az állam centralizált felvásárlási és elosztó szervezetekkel igyekezett úrrá lenni a nehézségeken. Felállításukban Németország járt az élen: a háború kitörésekor a német hatóságok azonnal megkezdték a védekezést az árdrágítás és üzérkedés ellen. Nagy reményeket fűztek a szükségből létrehozott háborús gazdasági szervezetek (központok, bizottságok, irodák, szövetségek stb.) működéséhez, de továbbra is megállíthatatlanul születtek a rendeletek újabb és újabb módosításokkal. „Az érdekelt körök megkérdezésére és meghallgatására nincs idő, a minek természetszerű következése, hogy a rendeletek legnagyobb része a készületlenség jegyében fogan, s csakhamar módosítani kell azokat. Ez a szükségesség azután gabalyodást idéz elő. Maguk az érdekeltek sincsenek tisztában azzal, mi is tulajdonképpen 1 Dr. Székely Artur: Háború és közgazdaság. Budapest 1915. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 71 1 I
