S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
43. Mire jó a gulyáságyú és a rohamsisak?
Az egyik huszárezrednél Frigyes főherceg hadsereg-főparancsnok szemléjére készülve már minden csillogott-villogott. A kengyelek és a zablák, a csizmák és a kantárok egyaránt ragyogtak. „A vacsorát még délután szétosztották, mert a csajkának a gondosan göngyölt s nyeregre csatolt kabáton volt a helye. Végül a hajviselet is ellenőrzésre került. A századborbély köcsögöt borított a huszárok fejére, s amennyi haj az alól kikandikált, azt irgalmatlanul lenyírta... A fenséges úr a látottak felett teljes megelégedését fejezte ki."10 A hordók változatos hadi szolgálatot tettek. „A hadsereg-parancsnokság azt tanácsolta a csapatoknak, hogy kisebb hordókat töltsenek meg kaviccsal, és a legénység azokat maga előtt gurítva támadjon... Mondanom sem kell, hogy ravaszságra és furfangosságra nem kellett tanítani a bakáinkat. Rájöttek ők maguk is ennél hathatósabb fogásokra.”11 Egy „dugóhúzó bajuszú vörös ördög" komáival együtt még hatékonyabb megoldást talált ki a védekezésre: „Hordókat gurítottunk deckungnak a sörgyárból, jó deckung, a szomjat is oltja... Délután pihentünk, iszogattuk a deckungot."12 Az olasz fronton, nem messze az első vonal mögött küldöncök aludtak nyugodtan hatalmas boroshordókban. A lovagias olaszok nem lőtték szét a Diogenész-szállásokat. Az angoloknak viszont nem volt szerencséjük a söröshordókba rejtve szállított lőszerrel. „Egy nagyobb szállítmány Gibraltárból vasúton ment Lisszabonig, ahol a vámvizsgálatnál az egyik hordó felrobbant, és megölt két vámhivatalnokot."13 A caporettói áttörés után az olaszokat üldöző csapatok hatalmas zsákmányra tettek szert. A kiéhezett katonák habzsolták az ölükbe hullt ételt-italt. Az egyik ezrednél még a vizeslajtot is borral töltötték meg, nem lehetett „vizet prédikálni". A borospincékben néhányan szó szerint fuldokoltak a puskagolyóval kinyitott hordókból kifolyó borban. A vasúti szállításoknál sokszor még hadi jóindulattal sem volt megfelelőnek nevezhető az étkezés. Az élelmes frontharcosok lisztet „szereztek”, a vagonokról levert bárcaragasztó pléhlemezeken lepényt és pogácsát sütöttek, hozzá a mozdony forró vizével kávét főztek. 10 Roszner István: Katonák, népek, események. Budapest, 1938. 11 Vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1956. 12 Lázár Miklós: Fronton. Budapest, 1915. 13 Pesti Hírlap, 1915. május 3. Menetek alatt az út mentén elszórt puskaport felgyújtva riogatták a hátsó sorokat. Az okosabbak összegyűjtötték, és a lángjánál kávét főztek, vagy konzervet melegítettek. Hadifoglyokat étellel-itallal, cigarettával könnyebben lehetett ejteni, mint puskával. A gulyáságyúkból áradó illatnak, a magyar kenyér, kolbász, szalonna, pálinka és dohány csábításának az ellenség nehezen tudott ellenállni. Fogoly- és zsákmányszerzésre, vallatásra eredményesen alkalmazták. „A csuszaillat beléütött az oroszokba. Lassanként közelebb húzódtak a konyhához, és a kondérba lógatták a fejüket... Annyira éhesek voltak, hogy még a páráját is külön harapták a gulyásnak."14 Az oroszok közül a harc helyett sokan szívesebben választották a lakomát és a hadifogságot. Ráadásul két ágyút is adtak a menázsiért. „Az előttünk álló oroszok az élelmezés silányságáról panaszkodnak... Egy liter rumért egész szotnyákat [századokat] át lehet csábítani."15 A komoly veszteségeket okozó orosz üteg pontos tüzelőállását egy polgári ruhába öltözött magyar szakaszvezető tojásárusnak álcázva derítette fel. A lövészárkok között húzódó senki földjén a szemben álló felek táblákat tűztek ki, amelyeken egymást túllicitáló csábító ajánlatokat tettek fegyverletételre. Az olaszok felhívására - „Nálunk van jó kenyér. Gyertek át, jól fogunk veletek bánni!" - a magyar katonák így válaszoltak: „Nálunk még jobb a szalonna, és a kolbász még inkább." Ami éppen annyira fedte a valóságot, mint a haditudósítók győzelmi jelentései. A keleti harctéren egy orosz repülőgép „bombát" dobott le. A pilóta egybeszabott ruhájával, bőrsisakjával, homlokára tett szemüvegével olyan volt, mint egy „égi búvár". Fedezékbe vonulni már nem volt idő, a katonák lovastól-mindenestől széjjelszaladtak. A „bomba" egy trágyadombba csapódott, de nem robbant fel. Az odaérkezők irigykedve szemlélték az épen maradt sörösüveget és a tovatűnő repülőgépet, „a levegő primadonnáját". Az orosz fedezékek falait érőfélben lévő gabona kalászaival tapétázták ki, ami az Alföldről származó magyar bakák szemében istenkáromlással ért fel. Leleményes katonák az „akasztott ember kötele szerencsét hoz" babonát kihasználva lovakról leszedett „pópa-14 Pilisi Lajos: A kárpáti harcokból. Budapest, 1915. 15 Martini Róbert: Egy 18-as honvéd hadinaplója. Sopron, 1953. 232 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
