S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
41. Szakácsparancs
Szakácsok csapata. Fotó Szakácsok készenlétben. Fotó A háborúban a legénység tagjai - különösen a tiszti konyhák körül forgolódók - olyan ételekkel is megismerkedtek, amelyeknek azelőtt hírét sem hallották. Szalámit és szardíniát ettek, csokoládét majszoltak. A hadimenü sokszor ízletes és változatos volt, jobb, mint az otthoni. A finom és tápláló ételeket főző szakács kiérdemelte a „tábori hasügyminiszter” megtisztelő címet. Gundel Károly tisztiszolgája a leszerelés után arról panaszkodott, hogy sehogyan sem ízlik neki a felesége egyszerű főztje, de a falubelieké sem. Megkérte a vendéglőst, vegye maga mellé az asszonyt egy időre, hadd tanuljon meg főzni. Egy régi magyar mondás úgy tartja, hogy a szakáccsal nem jó haragban lenni. Tudták ezt a katonák is, a szakácsok személye sokszor mégis szálka volt a szemükben. Azt hitték, hogy mindig sültet esznek, és pirítósra kenik a velőt, amelynek csontja üresen lapul az üst fenekén. Azért „mégis csak kedves vendégek a századszakácsok a lövészárkok lakói előtt. Nemcsak azért, mert megjelenésük kellemes várakozásba ringatja a kiéhült bakagyerekeket, de ők hozzák a postát, ők merítenek hatalmas kanalaikkal a kondérból apró, érdekes híreket, amelyek alapján megszületnek az érdekesebbnél érdekesebb bakaparancsok és egyéb, a századot érdeklő hírek, amelyeket ők természetszerűleg mindig hamarabb tudnak meg, mint lövészárokbeli bajtársaik.'’3 A háború sajátos jelensége volt a „szakácsparancs". Bakaparancsként, baka-befélként is emlegették. (A német Btfehl szó parancsot jelent.) Olyan volt, mint a népmese: szájról szájra terjedt, szerzője ismeretlen. így kezdődött: 3 Benkóczy Emil: A tízes honvédek Galícziában. Budapest, 1931. „Azt beszélik, hogy..." Visszaemlékezésekben, harctéri naplókban maradtak fenn: történt valami valahol, vagy csak hallottak róla, a tisztek elejtettek néhány szót a tisztiszolga vagy az ordonánc előtt, tudta a manipuláns őrmester, értesült róla a szakács, a csapat hírszolgálata. „A fő pletykaforrás a szakácsok kondérja. Onnan röppennek ki a gulyásillattal együtt a szenzációk. Nem hiszünk bennük, de kíváncsian lessük ezeket a szakácshíreket. Van, aki máris olaszul tanul, és sok sajtos makarónit eszik. Ismét mások arról mesélnek, hogy hazakerülünk rövidesen Magyarországra." Az ezredet „a szakácsparancsnak megfelelően" a keleti hadszíntérről Eszékre szállították, majd onnan az olasz harctérre indultak.4 A szakácsok életét jobban féltették a bakák, mint a sajátjukat. „Mert nagyon okos és stratégiában jártas ember a szakács. Ő tudja, mi történik az olasz, a szerb harctéren, mikor lesz támadás, ki az új brigadéros, hány sor drót választ el bennünket a muszkától. A szakács hozza a menázsit, hall valamit itt is, ott is fél füllel, ellesi a tisztek beszélgetéseit. Csak egy nagy hibája van, hogy a hallottakat fantáziája szárnyára bocsátja, és a legkomikusabb hírek kelnek ekként szárnyra a legkomolyabb formában. Már közkérdéssé is vált, ha valami újat hallunk: Nem csak szakácshír? Nem a szakácsparancsban olvastad?"5 Amit a tiszt urak parancsolnak a bakának, annak teljesülni kell. A bakaparancs pedig teljesülni fog. - Ez volt a különbség a két parancs között. A tiszti parancs a je-4 Dr. Paulovits Sándor: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön. Budapest, é. n. 5 Székely Aurél: A 38-as zászló alatt. Budapest, 1916. 222 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
