S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

39. Főztek, mindig csak főztek

Készül a bográcsgulyás. Fotó

Főznek az oroszok is. Képeslap

Falatozó bakatársaság. Fotó

híres konyhája volt az orosz fronton. Paprikás szalonnát ígért ebédre. „Szalonnát!? Paprikás szalonnát!? - hörögtem hisz te nem is ember vagy, hanem valami lidérc, aki csábjaival ingoványba csalogatja a nyomorult halandókat. - Paprikás szalonna! De hagyma csak nem lesz hozzá? - Lesz! Lakat alatt őrzök még három egész fejet A tiszteletedre az egyiket prédára bocsátom. Megyek! Hát, ha a purgatorium szomszédságában volna is a rezidenciád, azt hiszed, nem mennék? Hiszen a sok marhahústól már majdnem magam is bőgök... Hát igazán volt szalonnája meg hagymája, bár én az utolsó pillanatig kételkedtem benne. Végre fölszolgálták a feketekávét, de több vendég lévén, mint ahány csészeféle, volt olyan, akinek gyorsan kipucovált cipőkrémes skatulyában tették eléje a porcióját. Viszont az is igaz, hogy egyikünk meg ezüstbilikomból itta a magét. Hát ez így van a háborúban."10

A disznótor ünnepi eseménynek számított. A hátországban, Tolnában történt, hogy a huszárok loptak egy kövér disznót. A nyomozás szálai a laktanyába vezettek, ezért a leleményes katonák a leölt állatot beültették az árnyékszékbe. Huszárkabátot húztak rá, és „ménkű nagy" piros sapkát tettek a fejére. A disznót nem találták meg, pedig kétszer is rányitott az őrjárat.

10 Vasárnapi Újság, 1917. 49. sz.

Kinn a fronton egy honvéd szabályosan jutott malachoz. Őrjáratban volt, és rákiáltott: „Megállj! Ki vagy?" Mivel az nem szólt egy szót sem, hát lelőtte. Máskor a fedezékben kuksoló harcosok észrevették, hogy a harctéren sertések kóborolnak. Csalétket dobáltak ki nekik, és tettek belőle a dekkung szélére is. Amikor a gyanútlan állatok odaértek, kinyúlt egy kéz, és lábánál fogva behúzta az árokba. A többi már a szakács dolga volt. Történt egyszer, hogy a huszárok az orosz fronton három gazdátlan disznóra és egy méhesre találtak. Aznap - edény híján - kardra tűzött disznósült és lépes méz volt vacsorára. Kenyér nélkül.

Megesett, hogy a Magyar Vöröskereszt megbízottja elkísérte a szeretetszállítmányt, és kilátogatott a harctérre. „Hazajövet egészen magából kikelve mondja nekem: Kegyelmes Úr! Hiszen azok ott kinn disznótort rendeztek cigányzenével, énekkel, tánccal! - Ja, kedves barátom, lógó orral nem verhetjük meg az ellenséget. Itt a fronton mindenki vígan van. Pedig épp az az ezred, amelynél voltál, tegnap igen súlyos harcot vívott” - felelte Szurmay Sándor gyalogsági tábornok.11

11 Szurmay Sándor: Katona a Kárpátokban. Budapest, 1940.

GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 215