S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
37. Koronás fők lakomájától a frontharcosok menázsiájig
Tál Hindenburg arcképével. Porcelán A történelem folyamán több hadvezérről neveztek el ételeket: báránygerinc Nelson módra, Wellington bélszín, Napóleon torta, Radetzky rizskása, Hadik libamájszeletek, Damjanich tormás csukája stb. Az első világháborúból a német Hindenburg tábornagy nevét viselő szelet receptje maradt fenn. Négy személy számára szükséges: 64 dkg kicsontozott karaj, 15 dkg darált főtt marhahús, 10 dkg gomba, 5 dkg vöröshagyma, 8 dkg füstölt szalonna, 4 db káposztalevél, só, bors. A hússzeleteket mustárral megkenik, sózzák, borsozzák, és hirtelen kisütik. A marhahússal finoman vágott hagymát, gombát és petrezselyemlevelet dolgoznak össze. A karajszeleteket vastagon megkenik ezzel a masszával, majd leforrázott káposztalevekbe tekerik. Befedik egy-egy szalonnaszelettel, átkötik, és pecsenyezsíron megpirítják.4 A frontkatonák menüjében ez nem szerepelt, viszont a háború végéhez közeledve gyakran kaptak Hindenburg-főzeléknek nevezett szárított zöldséget, amiben több volt a csontkemény gaz, mint a szárított répa. IV. Károly, a „koronás hadvezér" után kapta nevét a kukoricaliszt- és dara, valamint szárított zöldségek keverékéből készült Dörrgemüse, a frontzsargonban „szögesdrót" vagy „Károly csapatkáposzta". A hadseregben a parancsnok személye és követelményrendszere, az élelmező tisztek rátermettsége, a szakácsok tehetsége, a harctéri viszonyok mindenütt meghatározták az ellátást, a reglama (szabályzat) érvényesülését. Zádor István hadifestő, népfelkelő századparancsnok a háború elején megsebesült Boszniában. Felgyógyulása után a 4. hadsereghez került. Ettől kezdve a legfelső körökben mozgott, így összehasonlíthatta a magasabb parancsnokságok és a frontharcosok életkörülményeit. „Bár kezdetben lázadozott még bennem a fronttiszt, és megdöbbentett a nagy különbség, könnyen és hamar szoktam meg emezt én is... A reggeli teához rum volt tejjel, vajjal és két kiflivel, tízórai, ebéd naponta hússal, uzsonnakávé habbal és tejeskenyérrel, vacsora szintén hús, sajt, vagy pláne hideg felvágottak sörrel és sóskiflivel. Az ember szégyellte magát mindezt megenni, ha akár az elöl lévőkre, akár az otthon levőkre gondolt.”5 Az ötfogásos hétköznapi menükön csak az eligazításra berendelt csapattisztek Számolócédula 4 Kádas Lajos: Híres emberek - híres ételek. Budapest, 1990. 5 Zádor István: Egy hadifestő emlékei 1914-1918. Budapest, é. n. 196 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
