S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

1. "Teljes készületleség az egész vonalon"

során elkövetett hibák, az ellenség lebecsülése, mozgósításának, felvonulásának, csoportosításának, harctevékenységének téves megítélése, felderítésének elhanyagolása, rugalmatlan alkalmazkodás a körülményekhez, a fő csapási irány helytelen megválasztása, a tüzérség és a gyalogság együttműködésének szervezetlensége, anyagilag felkészületlen, esetenként elcsigázott, ide-oda meneteltetett csapatok harcba vetése, népfelkelők harci alkalmazása megfelelő kiképzés, ruházat, fegyver és felszerelés nélkül, értelmetlen gyalogsági szurony- és klasszikus lovasrohamok, amelyek géppuskák tüzében óriási véráldozattal összeomlottak, az első vonalban harcolók rossz élelemellátása, miközben a hadtápterületen bőségesen állt rendelkezésre ennivaló - és így tovább.

A támadó hadműveletek a frontharcosok rendkívüli bátorsága és áldozatkészsége ellenére mind az orosz, mind a balkáni fronton kudarcot vallottak. A hadsereg másfél hónap alatt óriási, 600 ezer főt meghaladó veszteséget szenvedett. Ebből mintegy 350 ezer katona meghalt, eltűnt vagy fogságba esett. 110 ezer ló elpusztult. A kiképzett „standbeli" katonák színe-java a harctéren maradt, köztük igen sok fiatal, pótolhatatlan fronttiszt és tiszthelyettes, ami súlyosan érintette a hadsereget. Különösen nagy veszteséget szenvedett a haderő legnagyobb létszámát alkotó gyalogság, a fegyvernemek királynője. A személyi veszteségek pótlása még nehezebb helyzetbe hozta a hadba vonultakkal egyébként is meggyengített gazdaságot. A gyors győzelem mítoszába vetett hit szertefoszlott, a hadvezetés tekintélyén csorba esett, a német vezérkar befolyása erősödött. „Németország zsebében voltunk” - vélekedett Windischgrátz herceg.7

1914 végén, 1915 elején a harcoló felek kimerültek, a frontok megmerevedtek, a csapatok beásták magukat, a mozgó-manőverező hadműveletek befejeződtek. Állásháború alakult ki, amiről békében a hadvezetés - különösen a német - hallani sem akart, erre az eshetőségre nem is készült. A sors fintora, hogy először a német csapatok ásták be magukat a nyugati hadszíntéren a számukra 1914 szeptemberében sikertelenül végződött marne-i csata után. Az állásháború kialakulásával a megsemmisítő hadászatot nagy anyagi és véráldozattal járó elhúzódó, felőrlő-kimerítő hadászat váltotta fel. A szemben

7 Az Est, 1918. december 3.

álló felek védelme fokozatosan szilárdabbá, az arcvonal áttörhetetlenebbé vált. A küzdelem az egyre kiterjedtebb árok- és állásrendszerekben folyt, amelyek kiépítése a hatalmas frontokon óriási anyagfelhasználással járt (szögesdrót, vaselemek, cement, fűrészelt faanyag stb.). A zárt, összefüggő ellenséges arcvonal áttöréséhez a hadvezetés sem a szükséges eszközök és anyagok (könnyű géppuska, gyalogsági ágyú, aknavető, lángszóró, kézigránát, rohamsisak, sziklafúró gépek, drótvágó olló, harci gázok, gázálarc stb.) biztosítására, sem a módszerek tekintetében nem volt felkészülve. Előteremtésük, illetve kialakításuk hosszabb időt igényelt. A háború várható időtartamára és szükségleteire a békében oly magabiztos hadvezetés sem tudott választ adni. Megvívására újabb haditervek készültek, amelyek az elsőhöz hasonlóan nem teljesültek. Sorozatos baklövései miatt a hadsereg-főparancsnokságot (Armeeoberkommando, AOK) a bécsi lakosok „Alles ohne Kopf' (mindenki fej nélkül) titulussal illették.

„A háború elején még teljesen ismeretlenek voltak a modern hadviselés gazdasági szükségletei, és ezek a gazdasági élet olyan gondjait támasztották, amelyek felkészületlenül érték az egyes országok gazdaságát, csakúgy, mint a közgazdaság-tudomány régi iskoláit, amelyek nagyrészt értetlenül és tanácstalanul nézték az új fejleményeket."8 Az új fejleményekről és a háború növekvő igényeiről a gazdaság az első hetek bénultsága után soha nem tapasztalt mennyiségű és összetételű hadi megrendelés útján szerzett tudomást, és hamarosan világossá vált: a siker elsősorban a katonai és a közszükségleteket együttesen kielégíteni képes hátország teljesítőképességétől függ.

8 Berend T. Iván: Kőzép-Kelet-Európa aazdasáai fejlődése a 19-20. században. Budapest, 1976.

12 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM