S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
22. Pezsgősortűz
Számolócédula Túl a hadrafoghatóság határán. Fotó A román megszállás alatt szomorú sorsra jutott az Eszterházy-pince Brassóban. A boroshordókat szétverték, és „cseberrel merték a beton padozaton térdig érő bort, melyben részeg oláh katonák, asszonyok és gyerekek gázoltak, és holt részegre itták magukat". Amikor a magyar honvédek elfoglalták a Prahova-völgyet, Románia egyetlen pezsgőgyárában 50-60 000 bontatlan palackot találtak. Mindenkinek jutott belőle öt-hat.7 Folyt a pezsgő, amikor csak alkalom nyílt rá. Lehetett az Törley, Littke, Eszterházy, Andrényi vagy éppen Vörös Ördög. A gyöngyöző, habzó itallal ünnepelték az egyházi ünnepeket, az uralkodók születés- és névnapját, győztes rohamokat és ellenséges támadások visszaverését, magas rangú látogatásokat, előléptetéseket, kitüntetéseket, áthelyezéseket stb. A tiszti kaszinókban üres pezsgősládákra virradt a hajnal. Divatba jött a sör pezsgővel. Nagy poharakban szervírozták, fele-fele arányban keverve. Jó ízű, de gyilkos ital volt. Lembergben az új ruházati szabályzat kihirdetése előtt a tiszti étkezdében pezsgőben kötöttek fogadást, vajon Ferenc József egyenruhájának gallérján a cserfalevél lefelé vagy felfelé fog-e hajlani. Őfelsége ruházatáról azonban szó sem esett. Mindenkit vesztesnek nyilvánítottak, és közösen állták a pezsgőt. Katonás mulatság volt a pezsgősortűz: „Felálltunk szépen sorba, valamennyiünk kezében egy üveg pezsgő, már meglazított dugóval. A vezényszóra mindenkinek szabályos időközben el kellett pukkantania az üvegét. Nagy gyakorlat kellett ehhez is, mint általában minden háborús dologhoz. Aki elvétette a sorrendet, akinek az üvege korábban vagy későbben pukkant, annak költségére a sortüzet meg kellett ismételni.”8 Kedves Margitkájának Sásdra egy hadapród 1916. február 12. keltezéssel különös képeslapot küldött a frontról, amelybe egy Törley pezsgősüveg nyakáról származó „pléhfedő" darabkáját applikálta. A karácsonyi lap szélén tintaceruzás szöveg állt: „Mit szól hozzá, rajvonalba pezsgőt inni. De jó is volna, ha itt lehetne, van még egy üveggel, megkóstolhatná." 7 Szádeczky-Kardoss Lajos: Az oláh Erdélybe törése és kiveretésük 1916-17. Budapest, 1954. 8 Solth Imre: Egy tüzértiszt naplója. Budapest, 1942. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 127 I
