Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Margitsziget

• 1 "

M I r

~ , . f lépteket, régi magyar nádorispánok pattogó, csengő-bongó járás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.) Az öreg József főherceg falusi gazda módjára komaságot, nászapaságot, vőfélységet vállalt a legtöbb kertészével, hajósával, hév szerint ismeri a gyerekeket, akik körülötte a szigeten növekednek, amint a növendékfákat és bokrokat is ismeri. Ott van minden falomb zöldülésénél és lehullásánál, és minden disznótoron, amikor a hízót csónakon átkormányozzák az óbudai partokról, A MAGYAR HABSBURG, EGY RÉGI UDVARHÄZ UTOLSÓ GAZDÁJA • A romfalhoz egyemeletes, sárga épület volt tapasztva (...) A hóteher alatt meggörnyedni látszott a tető, de a kémények fehér, fürtös füstöt leheltek. A bezárt kapu előtt borzszínű kutya ült, amely rövid, vastag ugatásokat küldött a látogatók felé. HÉT BAGOLY 41 • A nagy, kastélyos ablakok mögött új lakók, többnyire szegény emberek csendes mécsvilágai égtek. Az egykori kolostori bástyában, amelyhez a kastélyt hozzáépítették: bagoly lakott. A padláson egerek jártak, és a pincét elöntötte a talajvíz. Az ajtók, ablakok sírtak, ha az északnyugati szél nekilendült az óbudai partokról. - Jó lakás volt ez olyan embereknek, akik régen lemondtak a világban való szereplésről. A KÖLTŐ ÉS A LEÁMYZÓ