Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Szállodáról szállodára

• Az Astoriát a háború évében, 1914-ben, tavaszkor nyitották meg. A háború kitöréséig itt laktam. Vadonatúj volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. 5ok lámpás mindenütt. Körbefutó folyosók, amelyekről nem talált ki a vidéki. Meredek, keskeny lépcsők. A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Centiméterre kellett itt kiszámítani még a csizmahúzót is, hogy elférjen. Azt mondták, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel. Tízforintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden bankó a telekre, ha egyet köhintettem, a szomszédom kiugrott az ágyból, ha karmolta a tollam a papirost, a harmadik szobában is hallatszott. Ha nászutasok érkeztek a gőzhajóval, az egész folyosó ébren volt. hem lehet ebben a hotelben titokban csinálni semmit. A szomszéd, a folyosón elmenő, a futó pincér, a bóbitás szobalány ellenőrizheti a vendéget, hogy horkol, vagy álmatlanul tölti az éjszakát. AZ ASTORIA FOLYOSÓJA • A szálloda, amely nemrégiben nyitotta föl amerikai stílusú kapuit a Kossuth utcában, szinte ijesztő két napot élt át a megnyitás idején, amíg visszaverte az ostromot, amely a pesti előkelősdi és szerelemmel foglalkozó társaság részéről érte. Azt lehetne mondani, hogy Budapest valamennyi titkos prostituáltjának az lett egyszerre ambíciója, hogy az előkelő hotel halljában, kávéházában vagy éttermében helyet foglaljon. Kedvezők voltak az auspíciumok: e szállodát amerikaiak nyitották, valószínű, hogy nem ismerősek a pesti viszonyokkal, és a hölgyek, akiketa Körutak kávéházaiban fennhéjázva szolgál ki a pincér, itt előkelő és tisztességes pozíciót remélhetnek. Jöttek, szálltak, tucatszámra repültek elő a város minden részéből. 28