Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Szállodáról szállodára

Szállodáról szállodára 1903-1918 agányosan, szállodákban meghúzódva töltöttem ezt a kort (...). Nekem soha lakik az egyes szállodákban, nem tudjuk teljes pontossággal: biztos adat csak azokról van, ahonnan leveleket keltez. Bordélyokban is meghúzta magát, például Marinovich Jolánnál a Zichy Jenő utcában. • Kosztos, barátságos ház volt ez (...) Konyháján csaknem éjjel-nappal égett a tűz, mint valami nagy traktérban a legnépesebb országutak mentén. Libamájak kellemeskedtek kövérségükkel, vagy fagyos pástétomok csiklandósságukkal, mint maga az egészséges szerelem, amely egy farkas-sovány férfi és egy kövér madár között létrejöhet. Jókai aranykeretes, díszmagyaros, a millenáris kiállítás idejéből való // nem volt otthonom" - panaszkodik az író 1918-ban. Hogy mettől meddig arcképe mint egy tükör nézegetett alá a falról azokra a hölgyekre, akik itt többnyire háremnők példájára (és a természetes női ösztönüknél fogva) mezítláb, papucsban, féligöltözötten a földön üldögélve ebédeltek, zsídókonyha szerint készült paszulyokat vagy marhahúsokat... ADY EMDRE ÉJSZAKÁI • Kis udvari szoba volt ez, amelynek üvegajtaja a folyosóra nyílt és a szobában jól lehetett hallani a háztetők felett elsuhogó nagy madarak, szelek hangjait, valamint alant a házmester véleményeit a kisebbfajta kapupénzekről. (...) Terézvárosi búcsúk olcsó emlékei fedték a falakat. A szőnyeg oly kopott volt, mintha az egész hadsereg végigment volna rajta, amely valaha Boszniába masírozott, ADY EMDRE ÉJSZAKÁI 22