Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Legényélet

szoknyácskáikban, nemigen volt olyan szó, amelynek hallatára megállotA sárkányfejes, sarki Pekáry-házban a rezesbandáját csattogtató Vörös Macskából a hetedik kerületi kapitányságra állították elő a duhajokat. SZENT TERÉZIA UTCÁI többnyire sápadtas volt az orruk környéke az éhségtől. Siettek is kopott Ott szent Terézia temploma előtt, ahol bőrös takaró alá volt varrva télen-nyáron az az öreg koldusasszony, aki háromkerekes székén nyilván a Victor Hugo-féle regényekből jött Pestre - ott zengeni kezdett az élet (...). Jöttek a Király utcából a bolti kisasszonyok délben is, de akkor V tak volna. De jöttek este is, mégpedig most már olyan vidámsággal, hogy az embernek Paul de Kock regényei jutottak eszébe. Masamódok szoknyácskáin fityegett még a cérnadarab. Varróleányok fújdogálták fájó ujjhegyeiket. Erre fordultak be az Andrássy úti könyvkiadó irodák gépírónői és pénztárosnői, akiket leghamarabb volt szerencsém Pestből megismerhetni. Egy darabig látszólag nem is volt egyéb teendőm, mint a szent Teréz templom előtt ácsorogni és onnan hazáig kísérgetni a leányokat, ADY ENDRE ÉJSZAKÁI • ... igazában ott kezdődött a világhírű Pest, amikor az ember a Király utca egyik oldaláról átjött a másik oldalra. (...) A Teréz-templomnál, ahol az om- 4 <3» nibusz a hatodik kerület földjére ért: a konduktor megpederte a bajszát a kocsi belsejében lévő tükörben, kürtjébe fújt a kocsis (...) a budai öregasszonyságokat kitessékelték az omnibuszból, mert úgyse volt érvényes tovább a jegyük, a friss, fiatal emberekkel telt meg a bárka (...) Egy-egy tavaszi délután annyi szép lány ült az omnibuszban, hogy akár tovább se kellett menni annak, aki feleséget keresett Pesten. BUDAPEST VŐLEGÉNYE