Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Legényélet

189 IX. Ferenc körút 8. A ház a Boráros tér közelében áll, egy ugrásnyira a Bakáts tértől. Az író ifjúkorában nemcsak a Nagykörút, de jóformán a város is véget ért itt. A környéken malmok, kisüzemek, ipartelepek sorakoztak, a mellékutcák még földszintesek. Krúdy második házassága idején kerül majd újra szorosabb kapcsolatba ezzel a negyeddel: itt lakott az apósa, Rózsa János temetkezési vállalkozó, és a Bakáts téri klinikán született legkisebb lánya, Zsuzsi. Rózsa az Asszonyságok díja temetésrendezőjének figurájaként került be az irodalmi halhatatlanságba. Elég pár mondat ebből a regényből, hogy felidézzük ezt az akkor olyan távoli világot: • Élesztőszaga van itt a városrésznek, mintha a lebontott szeszgyár itt hagyta volna a szagát... • [A Bakáts téren] áll pirosan és mereven a templom; új, mint a hirtelen meggazdagodott emberek bútorzata, szigorú és hideg, zajos és zsúfolt. Néhány lépésnyire van ide a vásárcsarnok, mintha mostohatestvére volna ennek a mészárosszínű egyháznak. • ... kappanhájú, pepitanadrágos, festett bajszú Ferenc körúti kéjencek az éjszakára gondoltak... • A nőknek vastag lábszáruk van, mert a piac jó. És a házaspárok olyan jól tápláltak, kerekre hízottak, hogy az ember elgondolkozik, hogyan ölelik meg egymást... ASSZON

Y5ÄGOK DÍJA