Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)
Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete
1 gyermek- és ifjúsági könyvet írtak. Ennek is köszönhető a magyar gyermekkönyv-irodalom magas színvonala. 5 „Az épületkerámiának, vagy helyesebben a murális kerámiának folyamatos története tehát csak másfél évtizedes, létezésének és gyors fejlődésének mozgatója az a sokirányú igény, mely az építészek részéről érkezett. Ennyi idő alatt jutott el a sima festett csempe faliképtől a magas plasztikájú reliefig." Domanovszky György: Hol tart a magyar kerámiaművészet? Művészet, 1970., XI. 2. 21-23. 6 Adatok és adalékok a hatvanas évek művészetéhez. A Művészeti Bizottság jegyzőönyvei 1962-1966. l-II. Szerk.: Wehner Tibor. Képző-és Iparművészeti Lektorátus, Budapest, 2002. 7 A képzőművészeti élet területén a Képzőművészek Szövetsége, a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Lektorátus és a Művészeti Alap volt a meghatározó. 8 A kérdést más szempontból, az iparművészet 20-21. századi egyetemes vonatkozásban közelíti meg Keserű Katalin, elsősorban Jean Baudrillard A tárgyak rendszere című, 1968-ban megjelent tanulmányából kiindulva. „A 60-as évek végének ebben a kontextusában az iparművészet többféleképpen reagált a tárgyak megváltozott világára, illetve többféleképpen alakította azt. Születtek inkább műtárgynak nevezhető, alig vagy egyáltalán nem használható tárgyak Keserű Katalin: Néhány szó az iparművészetről. Elhangzott Az iparművészet szerepe, jelentése a XX-XX1. században című konferencián, Iparművészeti Múzeum, 2002. In: Iskolakultúra, 2009. 3-4. 110-121. 9 Gorka Géza, Vázák, 1962-1964. repr. in Csenkey Éva: Gorka Gézáról - mai szemmel. Magyar Iparművészet, 1994. 5. 26-28.; Gorka Lívia, Váza, 1957k. repr. in Csenkey Éva: Modern magyar kerámia az Iparművészeti Múzeumban. Magyar Iparművészet, 1994. 5. 20.; Gorka Géza 1894-1971. Kiállítás katalógus. Szerk.: Csenkey Éva, Szabó Lilla. Iparművészeti Múzeum, Budapest - F. Szelényi Ház, Veszprém, 1994. 10 A kiállítást a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Köztársaság Képzőművészeti Alapja, a Népművelési Minisztérium és a DISZ együttesen hirdették meg. Fiatal festők, szobrászok, grafikusok és iparművészek mutatkoztak be, az idősebb generációtól határozottan elkülönülten. Gorka Lívia második díjat nyert. (Gorka Lívia alaptag 1955-ben (sz. 898), szövetségi tag 1956 júliusában lett (sz. 342). Domanovszky György: Fiatal iparművészek. Szabad Művészet, 1955. 9. 406-410. 11 A korra jellemzően az egyes kiállítások után akár éves késéssel jelentek meg a kritikák és ismertetések a folyóiratokban, szaklapokban. Ez történt a Gorka Lívia műveiről szóló írással is (Révész Zsuzsa: Gorka Lívia. Művészet, 1960. 4. 28-29.). 12 „Van valami izgalmas ezekben a szobrászati edényekben, melyek a legrégibb s nem is könnyebb technikához nyúlnak vissza.’’ Révész Zsuzsa, uo. 29. 13 1963-ban visszatérő motívumként jelennek meg a maszkok, melyekre ráadásul a kerámiától idegen elemeket, például hajlított fémhuzalt, vagy dunai kavicsokat is applikált (kát.: 631. 14 Repr.: Révész Zsuzsa, uo. 28. 15 Domanovszky: Gorka Lívia kerámiakiállítása a Csók István Galériában. Magyar Nemzet, 1964. május 8. 16 A tárgyakat a Képzőművészeti Alap lakberendezési és iparművészeti boltjaiban lehetett megvásárolni. 17 „Ahhoz, hogy tartalommal töltsük meg az életünket: érzés, kultúra kell. Ahhoz, hogy helyes legyen a mértékünk: ízlés kell. És ha nincs meg az esztétikai normánk, meg kell rá tanítani. N agy feladata ez napjainknak... A lakások gyakran egyénietlenségről árulkodnak. Aki most rendezkedik be, az könnyen úgy jár, hogy se a foglalkozását, se világnézetét nem árulja el lakásával. Csodálom, hogy egyáltalán hazatalálnak, olyan egyformák a mai lakások. Mert kötődünk a készhez. Mindent készen kaptunk gyermekkorunkban, elvárjuk utána is. Megnézzük a TV-ben: hogy illik járni és viselkedni, és így járunk és így viselkedünk, úgy rendezkedünk be. Az egyéniség kialakításához energia, biztos ízlés kell és őszinteség is." A riporter ezt követő megjegyzésére, miszerint: „Azaz, hogy tudjam ki vagyok, s merjek szembe nézni magammal, merjem vállalni magam", a szocialista társadalom jellemző kortünetét definiálta. „Mai tudatosult világunkban már tudni kell, hogy hová tegyük a régit és az újat. Aki hivatali ranghoz jutott, szégyellt, hogy gerendás házban született. Akinek viszont módja van, gerendás házat építtet, legalább pihenőül. Különös ellentét ez, mégis valami nagy azonosság. Kiegyenlítődés. Valahol megvan a kiegyenlítődés: a természetben. 21
