Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)
Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete
A szobrász Gorka Lívia A linzi, majd a veszprémi és a keszthelyi kiállítás sikere, Borsos Miklós elismerése és biztatása hatalmas alkotókedvet, művészetében való megújulást hozott a számára. Ettől kezdve csak az alkotásnak él, nem készít díszítőművészeti tárgyakat; fokozatosan leépíti a Képcsarnok és az Artex Vállalat megrendeléseit. A kerámia anyagával ettől kezdve kizárólagosan mint szobrászati alapanyaggal bánik, melyhez hihetetlen biztonsággal és bátorsággal nyúl. Az általa kikísérletezett samottos agyagot szobrászként gyúrja, formálja. Az alkotás folyamatának másik fontos „alkotóeleme'’ a tűz. A tűz igazolja és váltja valóra elképzeléseit. Nemegyszer jelentette ki, hogy legnagyobb szövetségese; a tűz uralja őt, ő pedig a tüzet. A hatvanas évek közepén a Balaton-felvidék új témával gazdagítja művészetét. A Tihany közelében, Csopakon, Borsos Miklós, Illyés Gyula és más kiemelkedő alkotók, írók szomszédságában vásárolt régi parasztház új ihletforrásként hatott művészetére. A verőcei Duna-part, az ottani természet apró részletei, a víz mozgása, az agyagos talaj viselkedése után egy merőben másfajta világban mélyült el. A folyótól teljes mértékben eltérő természeti és fényviszonyokkal találkozik. Más itt a talaj, mások a sziklák, más a vakolt parasztházak mészfehér szikrázása. És mások az itt élő emberek. Kimeríthetetlen élményként fedezi fel a falu csendes, mozdulatlan életét, amely a régmúltba, a paraszti világ ősiségébe vezeti viszsza. Fémmel kombinált madarai egyre inkább kőszoborszerűvé változnak át. A marabuk, sirályok, gubbasztó gömb-madarak ekkor születtek. Mellettük egy új téma jelenik meg művészetében: az asszonyok, öreg parasztasszonyok sorozata. Nagy parasztkendőkbe burkolózottan, tömbszerűen formálta meg őket. A fejeket, arcokat csak stilizáltan jelölte be a formába. Szoborszerű formái balladai tömörséggel állnak előttünk, némán megtestesítve egy letűnt világot. Más hangsúlyt, erősebb drámaiságot kölcsönzött csoportba állított, magasra nyújtott, stilizált asszonyszobrainak.38 E műveinek még gazdagabb a jelentése: tömegként jeleníti meg előttünk a múltat. „A föld természetét szeretném visszaadni - mondja egy riport alkalmával. - Mafkai Aurél írt egyszer egy kis könyvet a Balatonfelvidékről, ebben fedeztem fel az egyik kis bakonyi falucska földjét és azt, hogy ez kitűnő eszköz természetes hatású mázaim eléréséhez... De másért is. Sajnálom a pusztuló kis falusi házakat, az ezek között furcsán elzárkózva élő, régről ittmaradt embereket. Mesterségem eszközeivel az ő földjüket szeretném megörökíteni, de nem csupán, mint dekorációt, hanem önálló értékű képi kifejezést szeretnék szobraimban, faliképeimben ennek adni."39 Az 1973-ban, a Műcsarnokban rendezett kiállítása, melyen a megelőző három évben készült munkáit mutatta be, revelációként hatott. A tömeggyártás megreformálásán keresztül az egyéni dizájn szemléleten és formavilágon át az egyedi művészetig és művészeti alkotásig vezető út kiteljesedésével szembesülhetett a nagyközönség, a szakma és a művészeti élet [kát.: 911. Gorka Lívia a fentebb említett madarakat, asszonyfigurákat, valamint nagyméretű falképeket és a matéria, a világegyetem keletkezésével kapcsolatos szobrokat állított ki [kát.: 95]. Az elhagyott falu című ciklus keskeny magas szobrai badacsonyi orgonasípok alakzataiként vagy az ismeretlen partokon szélbe burkolózva férjeiket váró asszonyokként, csoportokba rendezve álltak [kát.: 1031. Kovács Margit lány- és nőfiguráitól merőben eltérő üzenete volt az egyszerű formájú, puritán megjelenésű, töpörödött, stilizált nőalakoknak, Az elhagyott falu plasztikáinak (Öregasszonyok, samottos agyag, 1970 [kát.: 104-107]).40 Lírai hangvételűek vagy éppen iszonyatos feszültséggel telítettek a kiállításon bemutatott Az elhagyott falu ciklus falképei. Tornyai János festőművész alföldi tájképeihez hasonló keresetlen egyszerűséggel ábrázolta kerámia lapjain a balatoni táj és falvak hangulatát, a házak egyegy részletét az ablakkal vagy az ajtóval (Kapu [kát.: 94]).41 Teljesen új művészi felfogást képviselnek az élet keletkezésével, a természet örökös megújhodásával kapcsolatos filozófiai gondolatait megjelenítő alkotásai. A rész és az egész, az osztható és oszthatatlan kérdése immáron a legmagasabb fokú alkotás témájaként és problémájaként jelenik meg művészetében. A gömb formájú testek, hasadó alakzatok metafizikai reflexióként tárják elénk a világegyetem és az élet keletkezését. Az anyagot
