Saly Noémi (szerk.): Gorka Lívia keramikusművész (Budapest, 2010)
Szabó Lilla: Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete
Gorka Lívia keramikusművész pályafutása és művészete Szabó Lilla Bevezetés „Az oszthatóság és oszthatatlanság kérdése kísérte végig apám, majd mindkettőnk életét. Közel ötven éven át azonos foglalakozással az összefüggéseket kerestük. Az emberek cserélődtek körülöttünk, a fogalmak is változtak, de a »mégsem-mégis« szőrszálhasogatása maradt. A téma, mint búvópatak, helyeket, időt kötött össze és kapcsolt ahhoz a világhoz, ami számomra egykor a Duna és a Börzsöny közötti kis falut, Nógrádverőcét jelentette" - írta apjáról Gorka Lívia A három nemzedék című kiadványban megjelent visszaemlékezésében.1 Az „Osztható vagy oszthatatlan?", valamint saját életét és művészetét összefoglaló „Önmagámról” cím alatt olvasható szövegek a leghitelesebb írások Gorka Lívia művészetének megértéséhez. Pontosan érzékeljük, hogy amit apja művészetéről és a kerámiáról mond, az nem egyszerűen „visszaemlékezések" sorozata, hanem az ő művészi hitvallása. Sorai egyben egy letűnt kor szelleméről villantanak fel képeket, és nyújtanak művészi és szakmai eligazítást a jelen és az utókor számára. A 20. század magyar kerámiaművészetét, sőt a kerámia fogalmát és jelentését reformálta meg alkotásaival és törekvéseivel Gorka Lívia. Nemcsak magával az anyaggal történő munkájában, de anyag-, forma- és színkísérleteiben is mindig rendkívül pontos meghatározásokra törekedett és törekszik. Az új keresése határozta meg fejlődésének ívét és kísérleteit. A tárgyak időbeli sorrendjében követhető formai, díszítőművészeti letisztulás nem kordivatokról, hanem egyéni fejlődési pályáról tanúskodik. A kísérletezések a tökéletes formákhoz és önkifejezéshez vezették el. Magához a művésze-ti alkotáshoz. E tekintetben külön figyelmet érdemel szobrászati munkásságának indulása és kialakulása. Atipikus, megnyúlt vázáiból nyírfa-vázák, öreg parasztasszony figurák, sztalagtitokra emlékeztető hosszú, vékony idomok nőttek ki. Gömb alakú vázákból, gömb formájú edényekből hasadó, megnyíló csírák, születőben lévő égitestek, andromédák következtek, hogy végül elérkezzék az 1987-ben a Vigadó Galériában rendezett kiállítás madársorozatáig, a gondolat, a világ végtelenségét, legvégső soron az emberi szabadságot jelentő fehér sirályok elvonatkoztatott szárnyaiig. Mindig a legmagasabb érték volt számára a mérce, sem a maga, sem más munkájában nem fogadott és fogad el semmiféle félmegoldást. Kategorikusan szétválasztott: mindig csak a jó és tökéletes vagy a nem létező, az említésre, megtekintésre sem méltó, értékelésre érdemtelen létezik a számára. Azaz a természet és a világ tökéletes egységében gondolkodva és annak tökéletességéhez mérve nem léteznek számára fél-létezések. Hihetetlen, mindig megújuló ihletét és erejét mindig ebből az erkölcsi, filozófiai magatartásból vette. Az általa megfogalmazott és felállított „tér és idő" tengely mentén az egész világ harmonikus összefüggéseit vizsgálja. De társadalmi-történelmi összefüggésben a Tér és az Idő más dimenziót jelent. A probléma elemzése messze túlmutat nála az iparművészet keretein. Gorka Lívia a művészi gondolkodás, a művészi szabadság alkotói-filozófiai kérdéseit veti fel újra és újra. Művei pedig választ adnak kérdéseire: önálló (szobrászati) alkotások. Tárgyait szemlélve tapasztaljuk, hogy művészete az öt10
