Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Egy kis 19. századi illemtan
Л Little 19TM Century Etiquette A látogatások A 19. században a társasági érintkezés a mainál sokkal intenzívebb volt. Az emberek - főként az asszonyok - többet tartózkodtak otthon, s mivel nem volt telefon, bármikor betoppanhatott egy arra járó rokon vagy ismerős. A háziak napirendjét természetesen illett szem előtt tartani: délelőtt 11-igcsakközeli rokonok kockáztathatták, hogy megzavarják a ház asszonyát a takarításban és a konyhai teendőkben, ebédidőben is csak az alkalmatlankodott, aki biztos lehetett benne, hogy szívesen látják az asztalnál. A látogató-névjegyeknek fontos szerep jutott. Aki az ismerősöket nem találta otthon, ott hagyott egy „vizitkártyát”, amelynek sarkát vagy szélét behajtotta, ezzel jelezve látogatási szándékát. A kis kártya ilyen átadása egyenértékűnek minősült a látogatással. A vizitkártyákra (amelyeken csak név és esetleg cím, rang szerepelt) néhány szavas üzeneteket vagy - nem egyszer francia - rövi-wait until he begins conversation and one must not press him. Gentlemen of higher rank must be seen to the door, this duty need not be abided to in the case of those with a lower rank.” Visiting Social intercourse in the 19th century was much more intensive than it is today. People - and especially women - were at home much more, and since there was no telephone a relative or friend could pop in for a visit at any time. It was of course polite to keep in mind the daily routine of the house: before 11 only the closest relatives could risk disturbing the lady of the house during her household chores and cooking and only those dared to intrude at lunchtime, who could be sure that they would be seen gladly at the table. Calling cards were of great importance. If an acquaintance was notathome, Divatkép. Allgemeinen Musterzeitung, I860 Fashion Plate, Allgemeinen Musterzeitung I860 т
