Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Egy kis 19. századi illemtan
A hosszú 19. század a kávéházak, fürdők, városi parkok, olvasókörök, kaszinók, különböző egyletek látványos fejlődésének korszaka. Az 1891 /XIII. törvénycikk elrendelte a kötelező vasárnapi munkaszünetet, így az emberek a korábbihoz képest több szabadidővel rendelkeztek, virágzott a társadalmi élet. A nyilvános érintkezésben nagy szerepe volt az illemnek: a jó modor elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy valakit befogadjanak a „jó társaságba ”. Az udvariasságnak megvolt a saját gesztusnyelve: rituális mozdulatok sora jellemezte. A kézfogás, a köszönés és viszonzása, a hódolatot kifejező meghajlás szigorú szabályok szerint történt. A társas összejövetelek egy része a rokonságot tartotta össze, az otthoni vendéglátás reprezentatív jelleget öltött. A legjelesebb alkalmakat az emberélet nagy fordulói - gyermekszületés, keresztelő, lakodalom és halotti tor - jelentették. (A névnap, de főleg a születésnap megünneplése csak a 20. század elejétől vált széles körben általánossá.) A nagyobb egyházi ünnepek, búcsúk, illetve a vásárok is összehozták a távolabb lakó családtagokat, ismerősöket. A társas érintkezés csúcspontjait a bálok és - magasabb körökben - a különböző estélyek jelentették. Megszólítások A címeket, rangokat jól kellett ismerni, bár nem volt egyszerű megtanulni őket. A királyt és a királynét felség a főhercegeket és főhercegnőket/enség, a hercegi családok tagjaitfőméltóságú wagyfömagasságíi, a bíborosokat eminenciás megszólítással kellett illetni. Kegyelmes, nagyméltóságú vagy excellendas volt a valóságos belső titkos tanácsos, méltóságos a mágnás, a kamarás, az államtitkár és a miniszteri tanácsos. Nagyságos volt az egyetemi tanár, de társaságban ez volt a nők megszólítása is. (Egy jobban öltözött ember általában bárkitől megkapta a nagyságos címzést.) Tekintetesnek hívtak vidéken minden „nadrágos embert", de a városban ennek a titulusnak nem volt nagy becsülete. Egyes címek, kitüntetések miatt még nagyobb lett a kavarodás, mivel némelyik rendjelnek már a kiskeresztje is bárói rangot biztosított viselőjének. Az asszonyok férjük címét kapták, kivéve, aki rangon alul ment férjhez: őt a saját, magasabb rangja szerint szólították. A hajadonokat korra való tekintet nélkül kisasszonynak nevezték. Általános volt a magázódás - még családtagok, sőt A LITTLE 19TM CENTURY ETIQUETTE Ferenc Kovács The long 19th century was the age of the rapid growth in the number of coffeehouses, baths, city parks, reading circles, casinos and various clubs and associations. Law XIII of 1891 decreed that Sunday was a compulsory day off and so people had much more free time than before and social life was thriving. Etiquette played a very important role in social life and relationships: good manners were a prerequisite if one was to get into the "right circles’. Courtesy had its own language of gestures: it was characterised by a host of ritual motions and actions. The handshake, the salutation and its return and the bow made to signify reverence, were all performed according to strict rules. Some social engagements were designed to keep the family and both close and distant relatives together, and entertaining acquired a representative nature. The simplest occasions were the great turning points of life - the birth of a child, a christening wedding or wake. (The celebration of name days, and especially of birthdays only became widespread from the early 20th century.) The larger religious festivals, carnivals and fairs were also an opportunity for relatives and friends from further afield to meet. The pinnacles of social engagements were the balls and - for the higher classes - the various evening-parties. Forms of Address People had to be familiar with the various titles and ranks, although it was not always easy to learn them. The king and queen had to be addressed as your Majesty, archdukes and archduchesses were addressed as your Royal Highness-, the members of princely families were addressed as simply my Lord or my Lady, while cardinals were addressed as your Eminence. Councillors and statesmen were right honourable oryour Excellency, magnates, the chamberlain, under-secretaries and ministerial advisors were honourable sir. The university professor was fine sir, while all ladies were addressed as Madam. (A well-Egy kis 19. századi illemtan Kovács Ferenc
