Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

Magyar divatáru-kereskedők Pesten (1840 - 1900)

Hungarian Fashion Merchants in Pest (1840-1900)

rőt. (Az előző századforduló óta divatos Girardi-kalap nem Girardijózsefről, hanem Alexander Girardi bécsi színészről kapta a nevét.)

Árvay János és Társa

Árny János 1849-ben a Bécsi utca 9. szám alatt alapította első divatházát. „Osztrák császári és magyar királyi udvari selyem- és divatáru-szállító’ címmel büszkélkedhetett. A cég legnagyobb reklámfogása az volt, hogy a Magyar Salon című lapban nyilatkoztatta Kerkápoly Károly (korábban pénzügyminiszter) közgazdászt a hazai ipar és kereskedelem helyzetéről. A cikk a magyar hölgyek hiúságát célozta meg, és azon szokásukat dorgálta, hogy inkább külföldön vásárolnak, nem pedig pesti kereskedőktől, ezzel azonban a magyar ipart rontják! Az alapító nevét megtartva ekkor már Mezey Gyula jegyezte a céget, amely bársony- és selyemszöveteket, divatkelméket, csipkéket, gyászkelméket és szőrmeholmit egyaránt árult. Saját tervezőjük volt, így bárminemű kéréseket tudtak teljesíteni. Igazi kis Párizs volt ez Budapesten, sőt Párizsban és Londonban is volt fiókjuk Divatképeket is adtak ki, melyeken saját tervezésű, egyedi ruháik szerepeltek. A cég 75 év után azért szűnt meg mert a háború miatt már nem lehetett Londonba és Párizsba utazni. Egyik legismertebb vevője Blaha Lujza volt, aki náluk vette például a jogászbálon viselt ruháját.

Tiller Mór és Társa

Az 1868. évi XII. törvénycikk elrendelte az új honvédség felállítását, ettől nyomban fellendült a legkülönbözőbb egyenruhák gyártása és érékesítése. Blum Sándor Váci utca 15. szám alatti Hadifelszerelési intézete hirdette magát a legnagyobbnak, de valójában Tiller Mór után csak a második helyet szerezhette meg (bár így is igazán sikeresnek nevezhető).

Tiller Mór és testvére, Samu a legkülönbözőbb egyenruhák gyártására és értékesítésére rendezkedett be. Samu 1886-ban vette át az üzlet vezetését, amely akkor még a Gránátos (Városház) utcai Károly kaszárnyában működött. Budapesti főüzletén kívül (Váci utca 35.) Bécsben, Belgrádban, Triesztben is tartott fenn üzletet. A honvédség mellett a közös hadsereg szállítója is volt. Az 1896. évi millenniumi ünnepségek, egészen pontosan a bandériumi felvonulásra készített díszmagyarok hozták meg neki az igazi hímevet és hatalmas vagyont. Császári és királyi udvari szállító jelzője mellett, a perzsa császár, a szerb király, a görög király és trónörökös, a luxemburgi nagyherceg udvari szállítója címmel is rendelkezett. Nem volt olyan kereskedő, aki ennyi címmel és kitüntetéssel büszkélkedhetett volna, mint ő. A Monarchiával együtt virágzott üzlete, azonban az első világháborúban elvesztette vevőkörét, a másodikban pedig a 1901 -ben épült Tiller-palota is megsemmisült.

items. They had their own designer and so were able to fulfil practically any request. The shop was a veritable mini Paris in Budapest, and they in fact also had stores in Paris and London. They also published fashion plates, showing their own clothes and designs. The company stopped work after 75 years because the war made travel to London and Paris impossible. One of their most famous customers was Lujza Blaha (the greatest Hungarian actress ofher time), who for instance purchased the gown she wore to the Jurists Ball from them.

Aíór Tiller

Law XII of 1868 decreed the setting up of the new national army, and this caused a great increase in the production and trade of various uniforms. Sándor Blum's “Institute of Military Equipment’ at 15 Váci Street advertised itself as being the largest, but in fact it was only second to Mór Tiller (although it was nevertheless very successful).

Samu Tiller set himself up to produce and sell a wide variety of uniforms, and in addition to his main store (35 Váci Street) he had shops in Vienna, Belgrade and Trieste. In addition to the national army he also supplied the joint army of the Austro-Hungarian Empire. The Hungarian state military uniforms he prepared for the 1896 Millennium celebrations, and especially for the parades and cavalry processions, brought him real recognition and enormous wealth. In addition to the title of Purveyor to the Imperial and Royal Courts, he also held the titles of purveyor to the courts of the Emperor of Persia, the King of Serbia, the King and Prince of Greece and the Grand Duke of Luxembourg. There was no merchant who could boast as many titles and honours as he could. His business thrived together with the Monarchy, but during the First World War he lost most of his customers, and in the second the Tiller Palace he had built in 1901 was also totally destroyed.

His Uniforms Bulletin of 1900 includes helmets, hats, helmet and hat parts, badges, bracelets, fur coats, fabrics for uniforms, rank insignia, axes, woodcutting knives, swords, belts and scabbards, buttons, piping braid, honours and ribbons, flags, various undergarments, spurs, fencing equipment, lamps, revolvers and other firearms, cartridges and trunks. They even sold office equipment! The catalogue also includes instructions "on taking measurements such as may be performed by ones self. Sizes and measurements were kept on record and all newly appointed lieutenants received a polite letter informing them that an account had been opened in their name with credit up to 500 crowns. N othing is more telling of how very successful the company was than the fact that they published catalogues four times a year: a new catalogue appeared on the Hof every March, June, September and December of each year.