Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

Magyar divatáru-kereskedők Pesten (1840 - 1900)

Magyar divatáru-kereskedők Pesten (1840-1900)

Mivel fiaik nem akarták átvenni a céget, Monaszterly és Kuzmik boltjuk akkori üzletvezetőinek, Geszler Józsefnek, Pertik Bélának és Reisztán Józsefnek adja át az üzlet vezetését 1878. február 28-án. Az üj cég neve ugyanazon a helyen „Monaszterly és Kuzmik Utódai császári és királyi udvari szállítók” lett. A szövetek és kelmék árusítása háttérbe szorult, kizárólag saját készítésű konfekcióval kereskedtek. Az érdeklődő és vásárló kedvű hölgyek felvonuló próbakisasszonyokon eredetiben csodálhatták meg a különböző toaletteket. Párizsi tanulmányutakon bővítették ismereteiket, hogy a legújabb divat szerint szolgálhassanak a kényes nők divatőrületének. 1879-től vevőkörük kiszélesedett: gyárosok, bankárok, politikusok, kereskedők, arisztokrata hölgyek mellett az udvari körökből, főhercegi családoktól, sőt Erzsébet királynétól is kaptak megrendeléseket (a cég később ténylegesen az udvar szállítója is lett). Vevőkörük mellett kínálatuk is bővült, sportruhákat, lovagló-, tenisz- és kerékpáros-ruhákat, fürdőruhákat is árusítottak már. Az 1885-os Országos Kiállításon aranyérmet nyertek, az Ezredéves kiállításon is ott voltak, ahol díszesebb udvari és estélyi ruhák mellett egyszerű angol és sportruhákkal szerepeltek. Nézzük meg, hogyan tudták egymást elviselni az üzlettársak és mit lehet tudnunk a cég három vezetőjéről? Geszlerjózsef ránk maradt naplójából tudjuk, hogy soproni eredetű családból származott, 1838-ban született. Németajkú szülei magyar iskolába járatták, ezzel is elősegítve magyarrá válását. Hét éves, amikor apja meghal. Anyja neveli fel. 1856-ban elvégzi a soproni kereskedelmi iskolát. Anyja halála után „szekérstoppal” Pestre vándorolt, a nagyobb lehetőségek reményében. 1861 -ben alkalmazta a Monaszterly és Kuzmik. Az üzlet kirakatán keresztül látta Deák Ferencet a belvárosi követté választását ünneplő felvonulás közepén. Geszler hamarosan üzletvezető lett Pertik Bélával és Reisztán Józseffel. 1891. május 30-án Reisztán József meghalt. Geszlerrel nem különösebben kedvelték, sőt folyton szekírozták egymást. Sok huzavona után végül 1894 januárjában kifizették a Reisztán-örökösöket. Pertik Béla özvegy volt, nőügyei voltak, mellette kártyázott, mindig többet akart kivenni a kasszából, ezért feszültségek voltak a két üzlettárs között, sőt Geszler fontolgatta kiválását és önálló cég alapítását. 1900-ban végül Geszler átadta a cégtársi gondokat fiának, Józsefnek, majd haláláig, 1917-ig visszavonultan élt, magánzó volt. Geszler Józsefről érdemes azt is megemlíteni, hogy A XIX. század divatjai címmel divatalbumot adott ki.

1908. márc. 25-én a sok bajt okozó üzlettárs, Pertik Béla meghalt, így a cég immár egyedül a Geszler család tulajdonát képezte, viszont nem sokkal utána lehúzta a rolót. Ehhez több tényező is vezetett. Egyrészt a szomszédban nyílt Holzer üzlet verhetetlen vetélytársnak bizonyult, másrészt a rossz gazdasági lehetőségek, a kevesebb megrendelés is mind jobban éreztette hatását. Csak hogy éreztessük milyen konkurenciaharc zajlott a vevők kegyeiért: 1898-ban

Monaszterly and Kuzmik

After Antal Alter had returned to Vienna, his two most talented assistants and shop managers, István Monaszterly and Pál Kuzmik split from the business and in 1858 opened their own fashion salon just a few doors down from the Alter shop (now Alter and Kiss) at 17 Váci Street. The shop was often mentioned in the novels of Mikszáth and in other writings. Within a short period the shop had become the favourite fashion salon of aristocratic ladies, the gentry and the grande dames of the city. They were the first in the country to sell pre-sewn, ready-made ladies’ clothing, also known as confection-wear. With this they began the practice of selling off-the-shelf what we would today call ready-to-wear fashion and became the model for the modem, ladies’ fashion house. (The old-fashioned shops only stocked fabrics, and customers were obliged to spend extra time and money on having the fabric sewn and tailored into a dress.)

Monaszterly and Kuzmik offered daytime and street clothing, capes, eveningwear and ball gowns, and also made wedding dresses. (And not unimportandy, they promised their customers to be ready within the shortest possible time and provide the latest fashions.) They strived to satisfy all needs and so, in addition to selling ready-to-wear items, they also stocked fabrics and silk. They made dresses and gowns for aristocratic ladies for the event of the coronation of Franz Joseph, and in the same year received orders from the court of the Emperor of France. Starting in 1868 they published Fashion Reports every month in the Magyar Bazár (Hungarian Bazaar) fashion periodical to advertise their products. The publication of the first Hungarian fashion plates is also associated with Monaszterly and Kuzmik.

As their sons did not wish to take over the family business, on retiring Monaszterly and Kuzmik handed over control of the shop to their shop managers, József Geszler, Béla Pertik and József Reisztán, on February 28, 1878. The name of the new shop, which was situated in the exact same place, became “Successors to Monaszterly and Kuzmik, Purveyors to Imperial and Royal Courts.” The sale of fabrics and textiles was dropped, they offered only their own, hand-made, ready-to-wear clothing. Those ladies interested in making a purchase could admire the various dresses and accessories while being modelled for them by mannequin girls. They furthered their knowledge during the course of field trips to Paris, so as to be able to provide the latest fashions to their discerning female customers. From 1879 their clientele broadened: in addition to factory owners, bankers, politicians, wealthy merchants and aristocratic ladies, they received orders from court circles, archducal families and in fact from the Empress Elizabeth of Austria, Queen of Hungary herself (the company later did actually become purveyor to the royal