Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

Az öltözködés története 1840 - 1900

Л History or Costume 1840-1900

Neobarokk (1840-1853)

Az 1840-es évektől kezdve a biedermeier mellett párhuzamosan érezhető a barokk, illetve rokokó utánérzés a divatban. Sok a selyem, a csipke, még a télikabátok is inkább atlaszból készülnek. Az anyagok mélyebb tüzűek, nemesebbek. Gyakori az apró, finom virágminta. A felsőruháknál jellemző a karcsú, csúcsos derék, az úgynevezett csónak- vagy kerek kivágás, melyet csipkegallér vagy vállfodor díszít. A ruhák ujja keskenyedik. A földig érő szoknya nagyon bő, 8-10 kikeményített alsószoknya biztosítja kupolaformáját. A finom hölgyek hófehér alsónemút vettek fel, színeset csak a félvilági nők hordtak.

A ruhák fölött nagy, négyszögletes selyem- vagy gyapjúkendőt viseltek. A testhez simuló vagy bő kabát rövidebb, mint a szoknya. Divat a különböző hoszszúságú pelerin, paszománnyal, rojtozással díszítve, kapucnis fejrésszel. A canezouhól, a hosszú ujjú, rövid kabátból vállgallér lesz. A hosszú, nagyon bő köpenyt rofontfe-nak nevezték. A cipő hegyes orrú és lapos sarkú. A frizura elöl kettéválasztott, lesimított, a fejtetőn kontyba szedik, és kétoldalt a fülnél kéthárom hurkába fésülik. A főkötő és a bárkakalap elmaradhatatlan kellékek.

A férfidivat tovább egyszerűsödik A cilinder fejrésze hengeres, a nyakkendő vékonyodik A kabátujjak már nem buggyosak A frakkok és szalonkabátok gallérja keskenyebb. A felsőrészek nem állnak el derékban. A jó megjelenéshez a testhezálló, ránctalan szabás a legfontosabb. A kabát térdig ér, az egygalléros pelerin inkább már csak estélyi viselet. A színek még sötétebbek, a fekete mellett a sötétkék, a sötét bordó, sötétbarna és sötétzöld lesz divatos. Magyarországon az 1840-es évek közepétől újból fölkarolták a magyar divatot. De ezekben az egyre szorongatóbb időkben nyusztprémes mente, vont aranyrokolya helyett „honi” ruhában jártak. Az igaz magyar érzelmű úriasszonyok már 1845-46-ban is fehérpettyes kék szövetből, kartonból készült fodros szoknyában, habosfehér csipkés ingvállban, főkötőben, pártában jelentek meg a bálokon, estélyeken. Az 1845-ös emlékezetes védegyleti bálon a „honszeretet csillagai”, Kossuth Lajosné, gróf Károlyi Györgyné, a csodaszép Zichy grófkisasszonyok és Batthány Lajosné ilyen „honi ruhában” jelentek meg. Ez a divat sajnos csak olyan rövid ideig tartott, mint az álom, mint a magyar honfiak lelkesítő, bánatba fulladó álma. A Bach-korszak alatt külföldi divat szerint öltöztek, a magyaros ruha viseletét a hatóságok tiltották.

A második császárság divatja, a krinolin (1853-1870)

A 19. század második felére immár a gyáripar fejlődése jellemző. Gépesítik a fonást és a szövést, megjelenik a konfekció. A gyári anyagok jóval olcsóbbak, ezért széles néprétegek számára elérhetővé válik a divatos öltözködés. Ugyanakkor a historizmus korszakában még mindig a múltba vágyódtak viszsza, elsősorban a gótikus és a reneszánsz stíluselemeket utánozták, de ezt a

Divatkép, Modebild Pannonia, 1843 Fashion Plate. Modebild Pannonia, 1843

The Neobaroque (1840-1853)

From the 1840’s the remainders of the influence of the Baroque and Rococo periods can still be felt in fashion, in addition to those of the Biedermeier. There’s an abundance of silk and lace, and even winter coats are made from satin. Materials are of deeper stitch and a more noble quality. Small flower patterns are used often. Outer garments usually have slender, peaked waists and a so-called boat or round neckline or décolletage, decorated with a lace collar or shoulder ruffle. Sleeves begin to narrow. The ground-length skirts are very wide and the dome-like shape is kept up through the use of 8-10 starched petticoats. Ladies of fine breeding wore only snow-white undergarments; only women of the lower classes or of dubious character wore coloured ones.