Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Az öltözködés története 1840 - 1900
A History or Costume 1840-1900 A császárság idején az empire ruha úgyszólván teljesen a testhez tapadt, légiesen könnyű szövetből készült. Amikor igyekeztek megszüntetni a császárság minden alkotását, köztük az empire viseletét is, először a derékvonal került vissza a természetes helyére, majd a szoknyarész kezdett egyre dagadni - eleinte csupán az öt-hat darab alsóruhától. A testhez álló kabátkák már alig tudták követni a szoknya bővülését, divatba jöttek a háromszögletű nagy kendők (főleg törökmintás kasmír vagy utánzatai), illetve a bő pelerinek. Megkülönböztettek délelőtti kimenő ruhát (neglizsé) és esti társasági viseletét, s a ruha szabása, színe és anyaga természetesen évszakonként is változott. Az öltözködés fokozatosan demokratizálódott, azaz egyre kevésbé vált el mereven az arisztokraták és polgárok viselete. A családi tűzhely melegét őrző szelíd, gyengéd biedermeier hölgyek otthon, sőt a kalapjuk alatt is mindig fehér csipkés főkötőt viseltek. Nagykarimás, ernyős kalapot hordtak, ennek anyaga szalma, nemez vagy textil volt, virág-, gyümölcs- és szalagdíszítéssel. Viseltek glazűrozott vagy fénylő bársonyból készült, kapotiormájű, csipkével, tollal ékes fejfedőket is. Hajukat bonyolult csigákba fésülte a naponta házhoz járó fodrász, aki műloknikkal gazdagította a rózsaformába fésült, kétoldalt fürtökkel övezett fejet. (Bálokon virágot és szalagot is fűztek a hajba.) Lábukon keskeny talpú, sarok nélküli, puha szövet- és selyemcipellőt vagy pikébársony csizmácskát viseltek. Kedvelték a keresztszalagos lábbeliket is, melyeket felkötöttek a vádlijukra. Később megjelennek a lapos sarkú, fűzős félcipők. Divatos kiegészítők voltak a finom, keskeny kesztyűk, parányi ridikülök, napernyők, legyezők, muffok. Az ékszerek túlnyomóan aranyból készültek, óriási nagy méretben. A dámák medálos nyakláncokkal, hosszú fülbevalókkal, kitűzőkkel, míves övcsatokkal ékesítették magukat. A díszes női divattal szemben a férfiak öltözete feltűnés nélküli, elegáns, célszerű. Fehér, keményített gallérú, arcközépig érő inget hordtak. Ez az úgynevezett Vatermörder, azaz ’apagyilkos’, mert a fáma szerint egy ilyet viselő ifjú olyan hevesen ölelte át apját, hogy a gallérjával agyonszúrta. A többször megtekert nyakkendő selyemből készült, a végét általában rendezett csokorba kötötték. Az ing fölött mintás vagy csíkos bársonyból, selyemből készült, galléros, szorosan a derékra simuló mellény ékeskedett. A frakkot elöl nem gombolták össze, ujjai a vállnál kissé buggyosak voltak. A mell és a váll párnázott, hogy a derék karcsúbbnak tűnjék. A szalonkabát térdig ért, hátul több ráncba szedték, így a deréktól erősen szétállt. Sokféle felsőkabát volt divatban. Ezek általában a frakkok, szalonkabátok formáját követik. Gyakori a széles sálgallér, esetleg szőrmével borítva. Leértek bokáig, mint a még mindig divatos vállgallérokis. Új formaként jelent meg az egyenes szabású, magasan záródó paletot. Kedvelt viselet volt a kockás, szűk pantalló. A cipő vágott orrú, kis lapos sa-ВИЙИв Főkötő, rózsaszín selyem, tüll és ezüst csipke, 1840-es évek, MNM Bonnet, pink silk, tulle and silver lace, 1840s, HNM Empire fashion, first the high waistline was returned to its natural place, and then the width of the skirt section began to grow increasingly - initially with the help of only five or six petticoats. Tight-fitting pelisse coats could hardly follow the ever-widening skirt hemlines and large, triangular shawls (mainly Turkish-patterned cashmere and its imitations) and loose capes came into fashion. They distinguished between morning clothes for going out (negligees) and eveningwear, and of course the tailoring colour and material changed from season to season. Fashion became increasingly democratic, meaning that the distinction between the costume of the aristocracy and the middle-classes became less and less rigid. The placid and dainty guardians of the family hearth, the ladies of the Biedermeier, always wore a white lace house bonnet at home, and even under their hats. They wore screened bonnets (which afforded privacy and protection to the side of the face) with wide brims made out of straw, felt or textile and decorated with flowers, fruit or ribbons. They also wore hats made from lac-
