Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Egy kis 19. századi illemtan
Egy Kié 19. századi illemtan gyen volt, ha valaki tévedésből, tudatlanságból megitta az öblögetővizet. A század végére ez a szokás kiment a divatból, sőt illetlenséggé vált. A kávé elfogyasztása után egy-másfél órával a meghívottak a vendéglátást megköszönve elbúcsúztak és elmentek. A társadalmi összejövetelek csúcsai: a bálok Amint a lány eladósorba került, bálba vitték. Ez volt a szerelmek kibontakozásának első számú terepe, itt ismerkedhettek meg a lányok a „hozzájuk való” fiatalemberekkel. Pesten az elit bálokat - például ajogászbált, a Magyar gazdasszonyok bálját, a Nőképző Egylet bálját - a Vigadóban tartották. Meghívó csak a Vigadó bolond- és álarcosbáljaira nem kellett, azonban ezeknek olyan is volt a közönsége... „Amikor kétfrakkos-klakkos-lakkos báli rendező ünnepélyesen meghívta a leányos családot az elitbálra, a mama és a leány- akárcsak most - nem szóltak semmit a papának, ellenben szaladtak Alter és Kisshez vagy Monaszterly és Kuzmikhoz, s megvarratták az ezerfodrú „sleppes' tarlatánruhát az első bálra fehéret, a többire halvány rózsaszínt vagy nefelejcskéket megvették a fehér báli cipőt, megrendelték Dorics mestert, a Kígyó téri frizuraművészt, aki két forintért a legcsodálatosabb hajtornyokat kanyarította az úri világ leányainak" Miután mindezen előkészületek már megtörténtek, jött a hízelgés a családfő körül, akinek a számlákat ki kellett fizetnie. Az apa tizenkét forintot fizetett a családi jegyért, majd egész éjszakára lefoglalt egy ódivatú landauert [bőrrel fe-ball gowns, or even to go by buggy, because the frills, pleats and trails would have become creased. At the entrance ball organisers with colourful ribbons over their right shoulders handed the ladies the dance card: a small booklet with the order of dances and a small pencil, with which to write down to whom they promised each dance. (The organisers of the various balls all tried to outdo each other by giving young ladies the most fancy and decorative dance cards, and so we are lucky to have been left with a colourful and varied cavalcade of these little booklets.) The organisers escorted the ladies arm-in-arm from the entrance hall into the ballroom, and it was time for introductions and the reserving of dances to begin. The ball began at ten in the evening. The young gentlemen had to wait at the edge of the hall until it was their turn. It was not polite to invite a young lady to dance twice. It was also forbidden to jump and to talk while dancing. Ladies had to enter and leave the dance floor on the left of their partner. The compulsory turns had to be completed by the interval, because it was considered an insult to ask for a dance after this time, and even a simple introduction was by that time only possible in exceptional cases. A wrong glance was enough for two gentlemen to begin discussions on the choice of weapons and meet after the ball for a sometimes-fatal duel, often over trivialities. The dances included on the dance card varied from ball to ball. The usual order of dances was the waltz, the czardas (a traditional Hungarian dance), által 1546 Vebr U^tuUnd« TánczrigaUmra.- \ v;iT,m m i «пи \ I l.<r«ai£ő I к őrt ant *- KVrináe ‘2 KVringe 1 E rSnrzia nr'avrs 5 Mazur 4-Körtánc-* 4 Francija ni*v( •» Kenni« i Kcrms# 0 Tarwlsó (i Társalgó 7 liánt 7 Krrinéö c8 C.sárclas К Г.sárii iis Táncrend eleje, 1846, MNM Dance Card, front, 1846. HNM Táncrend hátulja, 1846, MNM Dance Card, back, 1846, HNM
